Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - A polgári törvénykönyv törvényjavaslata

440 BÍRÓI GYAKORLAT. Pp. 222. §. Alaptalanul védekező felek és képviselőik megbüntetése. A Pp. 222. §-a második bekezdésének az a\ intézkedése, hogy a bíró­ság a felet vagy képviselőt, a ki jobb tudomása ellenére az ügyre tartozó oly tényt állit, a mely nyilvánvalólag valótlan, a\ ügyre tartozó tényt nyilván­vatólag alaptalanul tagad, vagy nyilvánvalólag alaptalanul hivalkodik valamely bizonyítékra, pénzbírsággal köteles büntetni, az ügy érdemének eldöntéséiül füg­getlen büntetés jellegű rendelkezés. Ebből következik, hogy a) az emiitett pénzbírság kiszabása felől az ügy elbírálásának bármely szakában határozni kell, mihelyt büntetés alkalmazásának alapjául szolgáló tények az addigi perbeli fejlemények eredményéből kétséget kizáró módon meg­állapíthatók. E szerint előfordulhat, hogy ugyanegy ügyben ugyanaz a bíróság az emiitett büntetést az annak alapjául szolgáló tények ismételt felmerülése esetén többször is alkalmazhatja. b) A kérdéses pénzbírság kiszabása tárgyában mindig az ügy érdemét eldöntő határozattól elkülönített külön végzéssel kell határozni: vagyis akkor is, ha a biróság ezt a végzést a per érdemét eldöntő ítélettel eg)ridejüleg hozz& meg. Ha a pénzbírságot kiszabó határozat ellen irányuló felfolyamodás felül­bírálásához az összes perbeli iratokra szükség van, az ügy érdemében az eljárást felfüggeszteni nem kell, hanem ily esetben a felfolyamodás felterjesztése az érdemi eljárás befejezésének idejére halasztható. A megállapodás abból indul ki, hogy a pénzbírság az ügy érdemé­nek eldöntésétől független büntetés jellegű rendelkezés. Ez a kiindulási alap azonban téves. A bírságolás első előfeltétele az ügyre vonatkozó tény­állítás valótlansága, a tagadás alaptalansága vagy valamely bizonyítékra hivatkozás alaptalansága. Ezek az előfeltételek — és különösen az első kettő — szorosan összefüggnek az illető tényállás valóságának vagy valót­lanságának a megállapításával. Ez pedig a 401. §. értelmében csakis az ítéletben, az ítéleti tényállásban mondható ki. A fél a bírságot kiszabó külön végzés meghozatala után sincs el­zárva attól, hogy további bizonyítékokkal mutassa ki, miszerint a kérdéses tényállítás nem valótlan, illetve tagadása nem volt alaptalan. A bírságolás­nak nem lehet az a hatálya, hogy a bizonyítási eljárásra bármily irányban praeclusiót teremtsen ; és fennmarad a félnek az a joga, hogy az első felleb­bezési tárgyaláson (498. §.) ugyanabban a ténykérdésben tovább bizonyít­son ; e jogától ő a 222. §-nak sem első, sem második bekezdése alapján meg nem fosztható. Már ezért sem helyeselhető, hogy a biróság az ügy befejezése előtt külön végzéssel szabja ki a bírságot, jóllehet a fél a bír­ság előfeltételeinek fenn nem forgását ezután még mindig kimutathatja, és ekkor a biróság kénytelen lesz a bírságoló végzést utólag visszavonni (419. §•)•

Next

/
Thumbnails
Contents