Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - A háborús állapot befolyása a fennálló jogviszonyokra

A HÁBORÚS ÁLLAPOT ÉS A FENNÁLLÓ JOGVISZONYOK. 399 vevők egyikének többet ad a reá eső résznél, felelőssé vált volna a többiekkel szemben, a kik azt követelhették volna, hogy a szétosztásnál a jog és méltányosság szerint, tehát egyenlően járjon el. A felperes nem követelheti, hogy az alperes a többi, felperessel egyenlően jogosított vevők kárigényeit vonja magára. Ez a kívánsága a 242. szakaszba ütközik. Az alperes csak akként tartozott teljesíteni, a mint ezt a Treu und Glauben a forgalmi erkölcsre való tekintettel megkívánja. Minthogy az alperesnek az 1911-ben uralkodott, egyébként általánosan ismert, nagy és tartós szárazság következtében az eladott 2160 q saját termésű répamag helyett csak 995 q termett, vitás lehetett, hogy az alperes mindent megtett-e, hogy ezt a kedvezőtlen eredményt elkerülje. Ha azonban felteszszük, a mint hogy a fellebbezési bíróság indokai alapján fel kell tenni, hogy kizárólag vis major idézte elő ezt az eredményt, akkor nem íelel meg a Treu und Glauben-nak, hogy az alperes az egyik vevőnek a többiek hátrányára többet szállítson, mint ez a neki eladott mennyiség és az összes eladott mennyiség viszonyának megfelel. Ellenkező esetben olyasmit követelne a felperes, a mi az egészséges jogérzettel ellenkezik. Nem tekinthető jelentőség nélkülinek, hogy a kereskedelmi ülnök részvételével határozó elsőbiróság a forgalmi felfogás alapján mondotta ki, hogy az alperes a tisztességes kereskedő kötelességét csak a vevők aránylagos kielégítése által teljesíthette. A fellebbezési bíróság sem hagyja figyelmen kívül, hogy az ily aránylagos elosztás a méltányosság követelményeinek az első pillantásra is megfelelőnek látszik. A fellebbezési bíróság azonban ugy véli, hogy a vevő érdeke veszélyeztetve van, mert ily körülmények között joga a történt eladások kisebb vagy nagyobb mennyiségétől volna függővé téve, a mire pedig a maga részéről befolyást nem gyakorolhat. Ez az érvelés nem meggyőző. E helyzet csak akkor áll fenn, ha a vevő kötései nem haladják meg a megengedhető mértéket ; ezen a mértéken belül pedig nem méltánytalan a veszélyt a vevőre hárítani. A magkereskedelemben ezt általában nem tekintik méltánytalannak, a mint a fellebbezési bíróság maga is megállapítja. Ugyanezt tanúsítja a halberstadti kereskedelmi kamara október 13-iki szakvéleményében az ő kerülete tekintetében és ugyanez a véleménye a saját kerületére nézve a erfurti kereskedelmi kamarának is. Ha ezzel szemben a fellebbezési bíróság azt, a mi a magkereskedelemben általában szokásos, a répamag-kereskedelemre azért nem találja alkalmazhatónak, mert a közgazdasági szempontból oly fontos czukorgyártásnál a vevőnek biztosan kell arra számithatnia, hogy a megvett mennyiséget meg is fogja kapni és gyárát üzemben tarthatja, akkor nincs figyelemmel arra, hogy ez a szempont bármelyik, a vevők között szereplő czukorgyár által ugyano'y joggal volna érvényesíthető, mint a felperes által, a ki azt kívánja, hogy ő kapja meg az egész ioo°0-át, a többiek azonban nem. Az aránylagos elosztás tehát, a melyhez az alperes fordult, helyes volt. A kedve-