Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)
1915 / 6. szám - Az öröklési jog a magyar polgári törvénykönyv tervezetében
400 KIPP TIVADAR zőtlen termés folytán csak arra volt a BGB. 242. §-a szerint kötelezve. Nem kellett többet szállítania, ha e többlet által a többi vevők részét kisebbítette volna. Ily kisebbítés nélkül azonban lehetetlen volt többet szállítania. A felek között azonban arról is vita volt, hogy az alperes maga idézte elő annak lehetetlenségét, hogy többet, mint 92 q-t szállítson, mert kevés területet mivelt meg és tulsok előzetes kötést létesített akkor, a mikor már számolnia kellett a kedvezőtlen terméssel, mert továbbá a termelés felett nem gyakorolt megfelelő felügyeletet, nevezetesen az ő termelőitől nem követelte be az egész termést. E ténykérdések^ tisztábahozatala végett az ügyet az Oberlandesgerichthez kellett visszaküldeni. Fordította: Dr. Rapoch Jenő. AZ ÖRÖKLÉSI JOG A MAGYAR POLGÁRI TÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETÉBEN. Irta : KIPP TIVADAR. (Befejező közlemény. *) XIV. A köielesrés^t a tervezet az ivadékoknak (1784. §.), a szülőknek (178;. §.), és az örökhagyó özvegyének (1786. §.) adja meg. A túlélő férjet a kotelesrész nem illeti meg. Az első szempillantásra az ivadékok és a szülők kötelesrésze pénzösszegre irányuló követelésnek tűnik fel; mert, ugy mint a némepolgári törvénykönyvben, a törvényes örökség (vagy mint Németországban mondjuk, a törvényes örökrész) értékének íele gyanánt van megjelölve. A valóságban azonban csak a szülők kötelesrésze áll megfelelő pénzösszegre irányuló követelésből (1833. §.). Az ivadékok kötelesrésze nincs ugyan a hagyatékban való dologi részesedésnek elgondolva, hanem köteimi jogi igénynek. Mindazonáltal nem pénzösszegre, hanem a hagyaték ama hányadának kiadására irányuló igénynek, a mely a fedezetlen kötelesrésznek megfelel, az örököstársak közötti osztályra vonatkozó és a hagyaték birtokát tárgyazó szabályok megfelelő alkalmazása mellett (1808. §.). Az utóbb emiitett szabályok idé* Előző közleményeket 1. Jogállam XIV. évi. 20?. és ?4í- 1.