Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - Az ügyvédség és az uj per

AZ ÜGYVÉDSÉG ÉS AZ UJ PER. 2? meg fog érteni. Felsorolom pedig a magam kálvária-járásának egy kis fordulóját, bár önérzetemnek lefokozásával jár, azért, hogy az illetékes körök részére egy kis ablakot nyissak a szóbeliség legfőbb bajának szinterére és felhívjam a figyelmüket arra, hogy ha a jogvédelem ilyen fogadtatásra talál nálam, a ki — ne vegyék szerénytelenségnek, mert közérdekből ki kell mondanom — egy hosszú jogi és társadalmi pályán rászolgáltam bizonyos regardokra, milyen lehet azoknak a fiatal ügyvédeknek a martiriuma, a kiket végzetük sürün kerget a forumok elé ?! Es a mikor most mi ügyvédek egymást az uj rendre betanítjuk és a szóbeliség nagy korszakára kiöltöztetjük, aggódva kérdjük magunktól, mi lesz azonban a szóbeliségből, ha nincsen, a ki a bíróságot is kitanitja a jogvédelem tiszteletére.Mert eddig a hány panasz emeltetett, az visszhang nélkül maradt. A biró kidobja az ügyvédet a teremből: fegyelmi hatósága ezt rendben találta. A biró durván megsértette az egész ügyvédi kart: a fegyelmi hatóság rendben találta. Sértések és durvaságok orvoslás nélkül maradnak, mert az osztálybiróság összefogózkodik. Ha ez az uj rendben is igy lesz, a szóbeliség, mely eddig csak kivételesen fajult el, általános verekedéssé lesz. És ha erről az illetékes körök ugy vélekednek, hogy ez az érdekeltek magánügye, akkor jó lesz meggondolni, hogy valamint a szövetségbe állt ügyvédség féltékeny gonddal őrködik az ügyvédi túlkapások fölött: ugy a szintén szövetségben álló birói karnak a szent ügy érdekében ki kell tanitania a szóbeliség követelményeire a bíróságokat, mielőtt késő lesz.