Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám

8 Df FODOR ÁRMIN nem szenved ily egyoldalúságban. Neki a szóbeliség nem dogma, a melyet mindenáron meg kell valósitani, hanem eszköz egy magasabb czél, az anyagi igazság elérésére. Ezért óvakodik minden túlzástól és nem tart attól a szemrehányástól, hogy nem viszi keresztül következetesen a szóbeliséget, ha az anyagi igazság elérése és a czélszerüség mást követel. És ha a magyar polgári perrendtartás egyrészről a jelen kor követelményeit nagyobb mértékben tartja szem előtt, mint a német birodalmi perrendtartás, másrészt gyökereivel mélyebben belenyúl a múltba is. Nincs egyetlen egy ujabb perrendtartás sem, a mely a régi római pernek tanulságait annyira értékesítette volna, mint a magyar polgári perrendtartás. A jogi életben mestereink, a rómaiak a peres eljárás kifejtésében is tanújelét adták mély gondolkozásuknak. Annál a szoros kapcsolatnál fogva, a melyben a római peres eljárás a római birói szervezettel állott, természetesen a római per ma nekünk idegen. Az elméleti tudósnak mélyreható szeme szükséges ahhoz, hogy a római perjogból napfényre hozza azokat az értékeket, a melyeket az előttünk teljesen idegen formák alatt magában rejt. Senkisem lehetett hivatottabb e föladatra, mint Plósz Sándor. És tényleg perrendtartásunk nem egy rendelkezése tanúságot tesz erről. A pernek két szakra, a perfölvétel és az érdemleges tárgyalás szakára való tagolása, a mely perrendtartásunk egyik alapvető gondolata, a keresetlevélnek, mint idézőlevélnek jellegzetes fölfogása, és több más részlet a római jogi felfogást tükrözteti vissza. És az elmélet mélysége mindezekben össze van kötve a gyakorlati megvalósítás czélszerüségével. Nem lehet feladatom e czikk keretében, hogy a polgári perrendtartást általánosságban és részleteiben ismertessem. Megtettem ezt már és velem együtt mások e folyóirat hasábjain.* Csak általánosságban kívántam rámutatni arra a jelentőségre, a melyre hatálybalépő uj perrendtartásunk bir. Mind a magyar * Jogállam I. évfolyam 185. és 28;. i.