Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A német birodalmi büntetőtörvénykönyv tervezetének átdolgozása (A büntetőjogi bizottság munkálatai)

TÖRVÉN YELŐKÉSZ1TÉS 75 növesztő ügylete. E\éil a lemondás területe az egys\emélyü jogkör, a lerontás a kél és több ellenérdekű személyé, de e\érl a lemondás túlnyomó részben nem c\im\éii ügylel is, a leiontás pedig kivétel nélkül czimzett. Ugyancsak innen magyarázható, hogy a lemondás is, mihelyt kötelmi érdeket érint, mihelyt a\ ellenérdekű jogkörökbe belevág, c\im\elié lésben. A lemondás és a lerontás nevesitetlsége különböző. Előbbi általánosabb: összeesik a jogok feletti rendelkezés lehetőségével, utóbbi szigorú és taxativ. A lemondás a sióban forgó jogosultság keletkezétől független, a\ ügyleti lerontás többé-kevésbbé a jogalapiló érvényes vagy hibás ügyletére utal vissza és pedig lulnyomólag szerződésre. A hol az utóbbi már egyébként paralizálódott, ott ügyleti lerontásra rendszerint szükség nincs és annak következményei az esetleges perben, vagy akár azon kivül is külön czimzett akaratnyilvánítás nélkül is levonhatók. A hol pedig a szóbanforgó érdek oly fontos, avagy harmadik személyek érdekeit annyira érinti, hogy élesen felismerhető időbeli caesura mindenképen szükségesnek mutatkozik, ott a törvény helylyel-közzel megkívánja ugyan a posihumus ügyleti lerontást, de eltekint annak czimzett voltától és bejelentésessé változtatja azt át. Az 1894: XXXI. t.-cz. 68. §-ában szabályozott bejelentés általi megtámadás ily posthumus, nem czimzett lerontás, mely a házasság megszűnése folytán elvesztette a személyről-személyre szóló quasi kötelmi jellegét és az abszolúte ható joglemondáshoz vált hasonlóvá. A házasság megszűnésével a megtámadási és semmiségi tényalapok közti különbség, melyről a perjogi és az anyagi konstitutív erő taglalásánál már megemlékeztünk, újra elébünk tűnik. Tegyük föl, a semmis házasság az egyik házastárs halálával, a holttányilvánitás után kötött uj házasságkötéssel, avagy bontó perbeli ítélettel megszűnt, melyben akármely oknál fogva az érvénytelenség szóba nem került. Az 1804: XXXI. t.-cz. 46. §. 2. bekezdése bejelentés nélkül levonja ennek bárhol incidenter érvényesíthető következményeit. Ugyanezzel a tényállással találkozunk megtámadható házasságnál ' A ht. 67. §-a külön lerontó bejelentést kiván, miért ? Nyilván abból az okból, mert a megtámadás ügyleti lerontás, a semmiségi per megindítása pedig anyagi jogi értelemben nem az. A házasság megkötése kétoldalú, pontosabban két egyoldalú bejelentéses, hatósági ügylet (ht. 39. §.), melyet még ezenfelül közhitelű nyilvános jegyzékben, az anyakönyvben nyilván is tartanak (1894 : XXXIII. t.-cz. 63. §-a). E közhitelű, bejelentéses ügylet önkénytes lerontása csakis ujabbi ügylet által lehetséges, mely visszaható erejénél fogva akkor is szükséges, ha a házasság ex nunc birói ítélettel, vagy egyéb szintén csak ilyen erejű jogi ténynyel megszűnt. Közszerzemény és a házassági vagyonjog annyi más ága egészen más elbírálás alá esik a bejelentés előtt és annak utána. Epen ezért tulajdonképen az felelt volna meg, hogy a bejelentést czimzett ügyletnek kontemplálja a törvény, másfelől pedig, hogy a vagyoni