Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A német birodalmi büntetőtörvénykönyv tervezetének átdolgozása (A büntetőjogi bizottság munkálatai)

76 TÖRVÉN YELŐK ÉSZ ITÉS. hatások igénybevétele czéljából az a megtámadó jogutódjainak is megadassák, mit a törvény 69. §-ában világosan kizárt. A semmis házasságot ellenben a törvény csak megszűnéséig veszi ki a semmisség incidentalis érvényesítésének általános szabálya alól, azután arra is a semmisség közkeletű elvei alkalmazandók ; ügyleti lerontás egyáltalán nem szükséges ott, a hol csak ügylet látszata forgott fenn és ez a látszat is ledőlt már. Vagyis : a megtámadás a házasság megszűnése után is anyagi lerontási ügylet mint annak előtte volt, a semmisség közbevetése pedig csakis perjogi allegáta. Sajátságos csak az, hogy ez utóbbi épen perjogi jellegénél fogva többnyire mégis az ellenérdekű féllel szemben és az ő tudomásával történik, az előbbit pedig az erről tdjesen hallgató ht. 68. § a megfosztotta czimzett jellegétől. Nem túlságosan következetes a törvénynek az az intézkedése sem, hogy a semmis házasságban hozott előzetes bontó Ítéletet ily incidentalis közbevetéssel lerontani engedi teszem az örökösödési perben, holott vagyonjogi ügyletnél analóg helyzetben ez perújítás nélkül alig volna lehetséges. A bejelentéses házasságmegtámadás lerontó ügyleti jellegét kettős alapon rragyaráztuk. Szükségessé teszi ezt, hogy a házasságkötés hatósági bejelentéses ügylet, melyet önkénytesen, visszaható erővel csakis a megfelelő actum contrarium : a lerontási bejelentés ellenügyleie enyésztethet el. Indokolja másfelől az is, hogy a házasság megkötése az anyakönyvi törvény idézett 63. szakasza szerint az anyakönyvbe, vagyis nyilvánkönyvszerü jegyzékbe kerül, hogy ezért a jegyzékből való törlésnek megfelelő és ugyancsak feljegyzendő (id. t. 67. §.) itéletvisszaható lerontás hiányában harmadik személyek érdeke legalább is azt kivánia, hogy a lerontás idöbelileg is, perjogilag is könnyen ellenőrizhető módon történjék. Erre a hatósági bejelentéses, nem czimzett ügylet önkényt kínálkozik. Szóval a ht. 68. szakasza annak 133. szakasza felé is tekint. A bejelentéssel a harmadik jóhiszemű ügyletkötő fél érdeke is megóvatik. Az utóbb idézett rendelkezés pedig családjogi mezben ugyanarra a czélra tör, mint forgalmiakban az 1875 • XXXVII. t.-cz. 21. és 42. szakaszai. A házassági anyakönyv vezetése nem csupán az anyakönyvvezető közigazgatási kötelessége, hanem ép annyira a magánjogi forgalom követelménye, mint a telekkönyvi bevezetések. Németországban ezt a házassági vagyonjogi jegyzékek bevezetésével fokozottabb mértékben ismerték fel, mint nálunk. A midőn azonban a házassági törvény 37. és 39. szakaszaiban a kötés nyilvánosságát és hatósági bejelentését hangsúlyozza, e rendelkezéseket ne.n szakithatjuk el mesterségesen azoktól, melyek a kötésnek az anyakönyvbe való beiktatását rendelik. Az 1894: XXXIII. t.-cz. 33. szakasza magánjogi szegletből csak abban különbözik a telekkönyvi rendtartás óo. és köv. szakaszaitól, hogy ez utóbbi hatóságon kivüli ügyletek beiktatását is rendeli, az előbbi pedig kizárólag bejelentés alá eső hatóságiakét. Az érvénytelen házasság megkötésénél jelen volt, mint a ki az ügy-