Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A jövő börtönrendszere

A TERVEZET MÁSODIK SZÖVEGÉNEK KÖTELMI JOGA. 47 Az ilyen feltételt meghiúsultnak kell tekinteni, ha ez a íél kijelenti a másiknak, hogy nem viszi véghez azt a cselekményt, a mely szükséges ahhoz, hogy a feltétel beálljon. Mennyiben alkalmazandók a 762. és a 763. §-ok szabályai az olyan feltételre, melynek teljesülése részben a kötelezett -akaratától, részben pedig egyéb körülményektől függ, a biró :belátása szerint itéli meg.» Ad 7Ó8. §. Szerződés értelmezésénél a feleknek a szerződés megkötésekor volt akarata irányadó Kétség esetében azt kell a felek akaratának tartani, a mi, tekintettel a körülményekre és az élet felfogására, a méltányosságnak leginkább megfelel. Az 1. bekezdés csodálatos módon ugy van fogalmazva, imintha a T. a már teljesen elhagyott és a T. egyéb állásifoglalásaival is homlokegyenest ellenkező akarati elméiéi hive -volna. A mai jogfelfogás az u. n. nyilatkozati elmélet alapján -áll: nem az az irányadó, a mi a feleknek a szerződés megkötésekor az akarata volt, hanem a mit akaratukként kifejeljek. Hogy ezt maga a T. is igy gondolja, az rögtön kiviláglik -a következő két §-ból, melyek szerint az ajánlat (és az elfogadás is, tehát a szerződés is) abban az értelemben válik hatáJyossá, a mint azt a másik félnek értenie kellett; s hogy szereződés nem jön létre, ha a felek szerződési nyilatkozatai nem egyezők, tekintet nélkül tehát arra, hogy belső akaratuk esetJeg megegyezett. V. ö. a 771. §-t is, és a T.-nek sok más helyét. A szabálynak tehát igy kell hangzania: «Szerződés értelmezésénél a feleknek a szerződés megkötésekor kifejezésre jutott egyező akarata irányadó.» E szabály nem jelenti azt, hogy «incumbere formis verborum». Nem a szerződés szavai, hanem az azokkal és a felek •=egyéb magatartásával kifejezésre jutott akarat az irányadó. Csak a kifejezésre nem jutott, belső akaratot kívánjuk az irányadó pszichikai tényállásból kirekeszteni.