Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A jövő börtönrendszere

44 DL MESZLÉNY ARTÚR az ez alapon való pénzszerzés ép oly aleatorius jellegű, ép ugy sérti a még élő örökhagyóra való tekintetet (itt is rendszerint várható örökség elzálogositása forog szóban), mint amott. A dologi jogban az ilyen szerződésnek akadálya nincs: még csak megszerzendő dolog is lehet zálogtárgy (v. ö. T. 599. §., 1. 15. Dig. de pign. 20., 1.) s habár a T. vagyonon, mint egységen való zálogjogot nem is ismer — mig vagyon haszonélvezetét szabályozza —, ez nem lenne akadálya annak, hogy a felek oly zálogszerződést (pactum de obpignorando) kössenek, melyet aztán a megfelelő tradicziók utján kell megvalósítani, mely tradicziók foganatosítására az elzálogosító, ha szerződése érvényes, perrel szorítható volna. A tilalom kiterjesztése épen azt czélozná, hogy a bíró az ilyen keresetet elutasithassa. E kiterjesztés nélkül egyébiránt még az átruházásnak és haszonélvezet engedésének tilalma is illuzórius, mert zálogszerződés kötésével kényelmesen kijátszható. Sőt mivel az ilyen ügylethez amúgy is csak végső pénzhiányban nyul az ember, s czélja csak az az egy, mindenáron pénzt szerezni: maga a törvény kinálja az elzálogosítást, mint legkényelmesebb eszközt. A mondottak más dologi megterhelésre is állanak, ámbár pl. dologi teher engedése alig praktikus jelentőségű, miért is külön felemlítése mellőzhető. Mindezekhez képest ezt a szöveget proponálom: «Semmis az oly szerződés, a melylyel valaki jövőbeli vagyonának vagy e vagyon hányadrészének átruházására, haszonélvezettel terhelésére vagy az ahhoz tartozandó összes tárgyakon zálogjog vagy jelzálogjog engedélyezésére kötelezi magát.» Ad 749. §. Oly szerződés, a mely az egyik felet korlátozza abban, hogy bizonyos iparágat vagy egyéb foglalkozást általában, vagy bizonyos helyen folytathasson, csak annyiban érvényes, a mennyiben a korláiozás a másik fél jogos érdekének védelmére szükséges s a kötelezettnek megélhetését túlságosan meg nem nehezíti. A versenytilalom tekintetében a T. mellőzi az eddigi gyakorlat és a külföldi törvényhozások legtöbbje által is szen-