Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - Az egyoldalú ügylet

3<)8 TÖRVÉN YELŐK ÉSZ ITÉS. tűrésen tul nem terjed, de azon innen sem marad. Kereskedelmi törvényünk 316. szakasza az ajánlat visszavonásának a másik fél tudomására, jutásáról szól és igy arra ad támpontot, hogy az ajánlat tudomásul jutását: is megköveteljük. Nem kell e helyütt azzal foglalkoznunk, vájjon ezzel az idézett törvény 5113. szakasza összeegyeztethető-e vagy sem, söt kikeli emelnünk, hogy a kereskedelmi ajánlat és elfogadás mint egymásra támaszkodó nyilatkozatok egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy az egyoldalúügylet czimzettjének helyzetét megvilágítsák. Már inkább az egyoldalú ügylet nyelvén szól a magánjogi III.Tervezeti 728. §-a, mely az aján'atot a megkapással teszi hatályossá, tehát ugy lát szik, nem nagy súlyt helyez a tudomásul vételre, mi különben a kötelmi szerződés technikai szabályai szerint hibás. A mi ugyanis a\ egyoldalú ügylet címzettjének közreműködését az elfogadóétól elválasztja, az a merő tűrés. A kereskedelmi törvény 320. szakaszának hallgatólagos elfogadója többet tesz ennél : a maga közreműködési akaratát nyilvánítja. A hol pedig ezt nem teszi, ott a törvény az ö akaratnyilvánítását, az Ö jogi cselekményét praesumptio juris et de jure-val pótolja.* Vagyis az elfogadás és pedig ugy a kifeiezett, mint a hallgatólagos az ajánlatot tevő ellenfelének tudomásul vevő, hozzájáruló, sőt azon tulmenőleg rendelkező** cselekménye. Az egyoldalú ügylet czimzettje minimaliter ennél kevesebbet; tesz, még c^ak nem is vesz tudomásul, sokkal kevésbbé rendelkezik, csa<. türi, hogy a létesítő rendelkezzék, nem járul hozzá ellenfelének cselekedetéhez, hanem annak az ő jogkörében is szabad folyást enged. Nem kell azt tudomásul vennie sem és pedig ott sem, a hol a létesítő ügylete átnyúló meg apasztó. Elég meg nem akadályoznia azt, hogy a létesítő akaratnyilvánítása az ő tudomásának körébe juthasson. Tételes kifejezésre persze mindez nálunk eddigelé öntudatosan nem jutott. Valamiként mégis benne van törvénytárunkban azokban, miket a; közjegyző' törvény 98. és következő szakaszai az értesitvényekről mondanak. Ha «intés, felmondás, óvás», oly «értesitvény, melyet az egyik fél a másikkal közölni akar», ha ennek «az a czélja, hogy valamely jogkövetkezményt vonjon maga után», akkor a magyar Corpus Juris magánjogi tartalmának gyérsége mellett egy perczig sem habozhatunk a törvény, útmutatásait arra is felhasználni, hogy az egyoldalú, közlésre szoruló ügyletek többi, külön ki nem emelt, de a sokatmondó «stb.»-vel sejtetett, fajainak pusztájában is eligazítsanak. Ha pedig ez áll, akkor az 1874 : XXXV. t.-czikk 98—101. $-ai is. az ezekben felhivo't törvénykezési szabályok is. a melyek alatt most már persze az 1911 : I. t.-czikk rendelkezéseit kell értenünk, anyagunkban sok mindenre tanítanak. Felvilágosítanak első sorban is a felől, hogy az ellenfélnek nem * V. ö. Nagy Ferencz : Keresk. jog (VII. kiad.) II. k. 173. I. o. j. ** V. ö. Dologi forgalom i_8. I.