Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - Az egyoldalú ügylet

TÖRVÉNYELŐKÉSZITÉS. 597 • dclkc^ő, valamint a forgalomban levő abs\olui jogok felelt rendelkezők közül a növesztő hatású egyoldalú ügyletek c\im%eU.ek. Az abszolút jogokból fakadt igény már személyről személyre szóló kapcsolatot eredményez. A mennyiben léhát e\en igények a\ egyoldalú ügyleti forgalom tárgyai — mi nem lesz épen túlságosan gyakori, — azokra a kötelmi egyoldalú ügylet címzésének szabálya alkalmazandó. Az egyoldalú ügylet tényál ásának és joghatásának a czimzés szempontjából való szembeállítása a kötelmi és a többi jogosultságra vonatkozó szabályoknak némileg más viszonyát mutatja, mint a szerződés czimzési tételek. Az egyoldalú ügylet törzsferülete ugyan szintén a kötelmi jog, ennek elismerése szintén onnan vette kezdetét, m nt a szerződésé. A szerződési tételek és az egyoldalú ügyletek elismerése abban is megegyez, hogy kötelmi elveik maradtak az általánossabbak és csak a többi jogosultságra vonatkozók differencziálódtak. E\ a fejlődés azonban a szerződések czimzésénél abban állt, hogy a többi jogosultság feleit rendelkező szerződések czimzéslételei a viszonylag szabadelvűbb kötelmiekhez simultak, az egyoldalú ügyietekénei viszont pedig abban, hogy ennek szabályai a kötelmieken lutmenőleg a czimzés elejtése és a közhalósági vagy nyilvánossági ellenőrzés felé haladjak és haladnak. 14. A czimző szerepe az egyoldalú ügylet tényállásában nyilvánvaló: g ondoskodnia kell arról, hogy akaratnyilvánítása forgalmi uton és módon az ellenérdekű felet elérje. Annál nagyobb nehézséget okoz a czimzett •közreműködése. Az ellenfél eddig vázolt felfogásunk szerint az egyoldalú ügylet czimzett fajainak tényállásába belevonatott. Másfelől azonban ez a belevonás nem terjedhet odáig, hogy az ügyleti ténykedést tevékeny közreműködéssel fejleszsze, hogy azt ott folytassa, a hol a létesítő elhagyta. .Ily cselekvőség ugyanis az ajánlat elfogadásának jelentőségével bírna, mint •tényállás-kellék tehát valójában az egyoldalú ügylet jogfakasztó erejének teljes megtagadásával volna egyjelentőségü. Közreműködnie viszont az ellenfélnek az egyoldalú ügylet czimzésénél mégis kell, mert nélküle a létesítő a czélzott hatást el nem érheti. Azonban közreműködés cselekvés nélkül is a jog terén számtalanszor visszatérő jelenség. Abbanhagyási kötelmek a személyről személyre szóló jogi kapcsolatoknál elég gyakori példáit adják annak, hogy ügyleten alapuló közreműködésnek nem kell az abbanhagyáson vagy a tűrésen tul terjednie. Nem holmi kivételes jelenségre utalunk tehát akkor, midőn a czim.zett közreműködését az egyoldalú ügylet itt szóbanforgó területén akként jellemezzük, hogy a czimzett a nyilatkozatnak az ő hatalmi körébe való jutását iüri. Más kérdés azután az, vájjon ezt tűrni köteles-e és mik a nemtűrésnek következményei, miről alább szólok. Itt csak az érdekel, hogy akár a jelenlevők, akár a távollevők közötti egyoldalú nyilatkozatok czimzését veszem is irányadónak, a czimzett minimális közreműködése ezen a