Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 4. szám - Törvényjavaslat as ipari bíróságokról

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. Tehát már a törvény szavai is kifejezetten kizárják azt, hogy a biztosító a biztosított lényeges foglalkozásváltozása esetében a biztositást hallgatólag is fenntarthassa hatályában. A törvény szószerinti jelentése értelmében megszűnik a biztosítás, ha ellenkező szándékát a biztosító nem szóval vagy írásban fejezte ki. Ehhez járul, hogy az 502. §-ban, ezen §. szövegezését tekintve, fogialkozásváltozás esetére a szerződés megszűnése s^abályképen van felállítva, mely szabálylyal szemben a szerződésnek a biztosító által való fenntartása is csupán kivételként szerepel. Már pedig általános elv az, hogy jogszabályokban statuált kivételek szorosan értelmezendők. De a fenti értelmezést megköveteli a méltányosság szempontja is. A biztositónak az 502. §-ban megadott rendelkezési jog nyilván az ő érdekeit szolgálja. A szerződés fenntartásának jogával a biztosító bizonynyal csak akkor fog élni, ha ez előnyére van. Ennek fejében pedig legalább annyit el lehet tőle várni, hogy szándékai iránt minden kétséget lehetőleg teljesen eloszlasson. Annál inkább áll ez, mert a törvény ^02. §-a a biztosítottat azzal a kötelezettséggel is megterheli, hogy a foglalkozásváltozásról a biztositót értesítse, vagyis ugyancsak szóbeli vagy Írásbeli közléssel forduljon a biztositóhoz. Ez a felfogás egyébként megfelel joggyakorlatunk ama tendentiájának is, a mely a biztositónak kétségekre alapot szolgáltató megtartását a biztosító terhére értelmezi. II. Igen feltűnő hiánya az 502. §-nak, hogy a biztosítónak kérdéses nyilatkozata megtételére semmiféle határidőt nem szab. Ha a törvény szövegét szószerint akarnók értelmezni, azt kellene mondanunk, hogy a biztosító külön megállapodás hiányában akár hónapok után is ráérne arra, hogy a biztosítási ügyletet hatályában fenntartsa.* Az 502. §. csupán annyit mond, hogy a biztosító a változásokról nyert értesítés folytán jelentse ki szerződésfenntartási szándékát. Ez a passzus pedig nem foglal magában időbeli korlátozást a biztosító nyilatkozatára nézve, csupán azt akarja kifejezésre juttatni, hogy a biztosítottat foglalkozásváltozás esetében a biztosító értesítésének kötelezettsége terheli. Nyilvánvaló azonban, hogy a törvény szövegének ilyetén értelmezésétől óvakodnunk kell s meg kell követelnünk, hogy a biztosító ratioriális időn belül éljen a biztosítás fenntartása iránt fennálló jogával. A biztosító kérdéses jogának perpetuálása ugyanis a méltányosságnak postulátumait súlyosan sértené. Mint fentebb emiitettem, semmiképen sem tekinthető kívánatosnak, hogy a biztosító, a kinek javára az 502. §. kérdéses rendelkezésére szolgál (1. f.), ennek fejében még azt a csekély áldozatot se tartozzék meg* Kivéve, ha ellenkező szándékát előzőleg már kifejezésre juttatta. Hogy a jelzett kérdésben egyszer már elfoglalt álláspont utólag egyoldalulag nem revokálhatóv ugy hiszem, vitán felül áll.