Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 4. szám - Törvényjavaslat as ipari bíróságokról

TÖRVÉN YELŐK ÉSZ ITÉS. mégis abból az optimisztikus feltevésből indul ki, hogy az ülnökök alkalmazásával felmerülő tényleges költségek ellenértéke is megtérül az államkincstár javára annyiban, a mennyiben a felebbvitel korlátozása a felebbviteli bíróságokra oly jelentékeny tehermentesítést jelent, a mely birói állások megtakarításában gyakorolhat kihatást az államháztartásra. A békés kiegyenlítést van hivatva elősegíteni a 28. §., a mely szerint a per során kötött egyezségek bélyeg- és illetékmentesek. Joggal felvethető a kérdés, vájjon helyes-e a 27. §. azon intézkedése, mely az ülnökökkel szervezeit ipari biróság ítéletei ellen felebbezésnek nem ad helyt, ha a per tárgyának értéke }oo koronát meg nem halad ; némelyek bizonyára ezt a korlátozást is kifogásolni fogják. Viszont az ülnöki intézmény jogosultságát teszi kétségessé ez a megoldás, mely a felsőbb fokban mégis a szakbiróságra bízza a döntést. Ha az ülnök szükséges és jobb mint a szakbíró, ugy ennek ellentmond az a rendelkezés, hogy az ülnök a végleges döntésre még sem bir befolyással. A javaslat tehát kompromisszumra lépeit, mely egyik nézet hivét sem fogja kielégíteni : a ki az ülnök iránt viseltetik bizalommal, az soha sem fog egyetérthetni az érdemleges felebbezéssel, mely felső fokon ülnökök nélkül nyer elintézést. A ki viszont az ülnök ítélkezésével szemben aggályokat táplál, nem fogja belátni, miért kellett a felebbvitelt a sommás eljárás 100 koronás értékhatárával szemben korlátolni. Az ipari bíráskodás rendezése kapcsán a javaslat módot nyújt az ipari munkaadók és munkavállalók közt felmerülő kollektív viták megoldására, különösen pedig a munkabeszüntetések és kizárások békés elintézésére. Helyesen mondja az indokolás, hogy e^ek a viták számos esetben valóságos jogviták, mert valamely jogszabály vagy valamely már megkötött szerződés (kollektív szerződés) értelmezése körül forognak és a munka megkezdése vagy folytatása épen valamely jogszabály vagy szerződési pont értelmezése körül keletkezett vita elintézését feltételezi. Ilyen esetekre tehát az ipari biróság békéltető hatásköre nem egyéb, mint rendszerinti hatáskörének okszerű kiépítése. Ha az ipari bíróságok rendes hatáskörükben ítélkezésük tekintélyével meg tudják nyerni az érdekelt bizalmát, ugy bizonyára gyakran fogják igénybevenni ezt az állami intézményt, a mely kellő pártatlansággal és szakértelemmel rendelkezik, hogy a békéltetést siker kilátásával megkezdhesse, a békéltetés sikertelensége esetén pedig megokolt véleményével véget vethessen a vitának. Vegyes rendelkezései kapcsán a javaslat a munkásbiztositási biróság hatáskörét lényegesen kitágítja, de még sem annyira, hogy az összes, az 1907 :XIX. t.-cz. alapján támasztható igényekben ez a biró>ág volna kizárólagosan illetékes. A javaslat rendelkezései tehát a munkásbiztositási bíróságot teendőkkel tulhalmozza a nélkül, "hogy az öcszes ez ágban felmerülő ügyeket ide központosítaná. Ennek a megoldásnak vannak visszásságai;