Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - Az egyoldalu ügylet

222 BÍRÓI GYAKORLAT. V. Közlési kötelesség megsértése. A biztosító megtámadási jogát nem érinti az, hogy az elhallgatott vagy valótlanul előadott és a bÍ7tositás elvállalására befolyással biró körülmény és a beállott esemény között okozati összefüggés nincs. Budapesti Tábla, annak hogy a malom egyes esetekben őrizetlenül maradt, azért nincs döntő súlya, meri a biztosító nem is állította, hogy a biztosítottnak módjában állott volna, ha a malomban tartózkodik, a tűzkár bekövetkezését megakadályozni. A Cuna ezt az ítéleti okot mellőzte. Mert a b'ztositott nem válaszolt arra a kérdésre, hogy van-e ál'andó külön őr alkalmazva és így a közlési kötelezettség megséitése fenn nem forog, mert ha a biztosító az őrzés mértékét fontosnak tartotta, módjában állott arra nézve is feleletet kívánni (C. 64 15. H. D. 1913. 215.). A korábban másutt tett ajánlata visszautasításának elhallgatásával — még ha ez a visszautasítás fontos okból történt is — a biztosított a törvényes közlési kötelezettséget csak azon esetben sértette meg, ha ezen visszautasításról és ennek okáról az ajánlata idejében tudott, mert csak ez esetben lehet szó arról, hogy ő előtte tudvalevő fontos körülményt hallgatott el. Ezt a tudást a biztosító köteies bizonyítani. A korábbi ajánlat visszautasításának elhallgatása nem feltétlenül, hanem csak az esetben szolgálhat alapul a biztosítási szerződés megtámadására, ha a biztositónak az ajánlat visszautasításának elhallgatása következtében a biztosítás elvállalására befolyással biró, objektív értelemben fontos körülmény nem jutott tudomására (C. 97,15., H. D 1913. 1H0.). A különböző foglalkozásokkal egybekötött veszélyek nagyobb vagy kisebb voltára és így a viselendő koczkázatra tekintettel a biztosító intézetek különböző díjszabásokat szoktak megállapítani, tehát életbiztosításnál ei foglalkozás teljes megjelölése a biztosítási ügylet lényeges kelléke. De mert a koczkázat nagysága a foglalkozás veszélyességétől függ, a foglalkozásnak helytelen megjelölése csak akkor gyakorolhat befolyást az életbiztosítási ügylet hatályának vesztésére, ha a biztosítottnak valóságos foglalkozása — szemben az ajánlatban megjelölt foglalkozással — oly eltérést mutat, a mely a valóságos foglalkozást veszélyesebbnek tünteti fel (C. 720 12. H. D. 1913. 98.). Az egészségi állapotra nézve feltett kérdés a biztosított egyéni felfogása alapján tanúsítandó oly állapotra vonatkozik, melyik megítélésénél a biztositott csakis testi állapotának felismerésére alkalmas tünetekből merített meggyőződéséből indulhat ki. A biztositott tehát azon feleletével, hogy egészségi állapota jó, csak az esetben sérti közlési kötelezettségét, ha a biztosító bizonyítja, hogy a biztositott oly jelenségeket tapasztalt egészségi állapotában, hogy betegségére nézve tévedésben nem lehetett. A korábbi betegség és orvosi kezelés elhallgatása is csak akkor állapítja meg a közlési kötelezettség megsértését, ha a betegség komoly