Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - Az egyoldalu ügylet

TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. a zálogjogra1 nézve elég világosan jutottak kifejezésre. A szolgalmakra nézve ? azok a kötelmi és dologi jogszüntetéseknek egységes szabályba, olvasztása által el vannak homályosítva. Az osztrák törvény 1444. szakasza mélységesen hallgat ugyan arról, hogy a kötelmi lemondásnak czimzettnek kell lennie, azonban a fentebbiek alapján ép oly tarthatatlannak kell állítanunk a kötelmi lemondás, az ebből netán következtethető nem czimzettségnek, mint a dologi czimzettségének követelményét. A magánjogi II. Tervezeten nagyon meglátszik, hogy kérdésünkbenmindenféle elvi alap nélkül tisztán tapogatódzva foglalt állást. A telekkönyvi törlési ügyletet, a teiki szolgalomról való lemondást (574. §•) nem. czimzett, egyoldalú ügyletként szabályozza. Az inga'lan tulajdonról való telekkönyvön kivüli lemondásról teljesen hallgat. A haszonélvezettel valófe hagyásnál (174- §•) szükségesnek találja annak kiemelését, hogy a nyilatkozatnak a haszonélvező részéről «a tulajdonos vagy a haszonélvezet megalapítója irányában» kell tétetnie, miből csakis a czimzettséget vélem kihallhatónak. A zálogjogról (627—629, §-okban) azt rendeli, hogy az «visszaadása által, továbbá az elzálogosító vagy a tulajdonos irányában tett egyoldalú nyilatkozat által szűnik meg. Mellékesen a 627. §. «visszaadás»-a is csak ily egyoldalú felhagyó nyilatkozat lehet, mert hiszen az Indokolás el enkező felfogása daczára is bizonyos,, hogy a visszaadási s^er^ődés hatályossága czéljából al g szorultunk nevesítésre, hiszen ez a 709. §. á'talános szabálya mellett teljesen feleslegesnek bizon)ulna. De vajon indokolt-e, hogy a haszonélvezetről és a zálogjogról tett apasztó egyoldalú nyilatkozatnak az ellenfél irányában czimzett módon kell történnie, a telki szolgalomról való lemondás pedig bármely szomszéd vagy tanú előtt is végbemehet? Az Indokolás 3 szerint a a második Tervezet megbeszélt szakaszainak megfelelő első Tervezet 775 — 778. szakaszai a haszon-élvezet megszűnésével csak annyiban foglalkoznak, a mennyiben az az általános, szabályoktól eltérő. Ez a gondolatmenet az I. T. a 830. szakaszhoz fűzött megjegyzésekből is visszatükröződik. E szerint tehát nem általános szabály,, hogy a konfúzió (T. 575. §.) jogszüntető tény. Hagyjuk azonban az apróbbellentmondásokat ! Ha az Indokolás az egyoldalú ügylet és még inkább a dologi tartalmú egyoldalú ügylet általános elveire gondolt -— mit ugyan nem tett, — ugy a II. T. 574. és a II. T. 629. §§. szempontjából az eltérő felfogás ellen komolyabb kifogás nem tehető. Annál nagyobb teendő azonban az indokolt intézkedések tartalma ellen ! Hiszen az Indokolás ép azt felejtette el falvetni, vajon mely okból van erre az eltérésre szükségünk h Ugy a zálogjog (II. T. 509. §.), mint a haszonélvezet (II. T. 5 36. §.)^ 1 467. és 469. §§. 2 Í24. §. 3 Indokolás II k. ;^6. I.