Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - A törvényes vélelmek jogi természete

A TÖRVÉNYES VÉLELMEK JOGI TERMÉSZETE. I9I oldása az volna: vájjon az anyagi tényállás szerkezetével van-e dolgunk vagy sem. Mindaz a vélelem, a mely az előbbihez tartozik, nem bizonyítás. Ha azonban a vélelem ezen kivül álló körülményekre vonatkozik, akkor az a bizonyításnak egyik eleme. Pl. a bérbeadó februárban perli a mult novemberi lakbért. A bérlő azzal a kifogással él, hogy ezt kifizette. A bérbeadó tagadja a kifizetést. A bérlő a tagadott kiíogás bizonyítására felmutatja a februári lakbér kifizetéséről szóló nyugtát. Ezzel be van bizonyitva a novemberi lakbér kifizetése is. Itt a bizonyítás törvényes vélelem utján történt. Ezt igen nehéz volna elvitatni. Itt a magánjogi tényállás normális szerkezettel bir, a vélelmezés itt nem erre, hanem csak későbbi jelenségekre vonatkozik. Ezek szerint a törvényes vélelem elnevezés nem fed egységes fogalmat, hanem különböző fogalmak megjelölésére használtatik. Mindig az illető eset körülményei szerint kell megítélni, hogy a törvényes vélelem elnevezésével jelölt melyik fogalomról van szó. Igaz, hogy nem előny ugyanazt az elnevezést különböző értelemben venni, de az is igaz, hogy igen bajos volna régóta meggyökerezett elnevezést szűkebb fogalmi körre szorítani, annál inkább, mert ama fogalmak határai, a melyeket jelöl, gyakran nagyon elmosódnak. Feltéve, hogy megfigyelésem helyes és hogy e szerint Plós^ elmélete felállításában némileg tulment a kellő határon, ez mit sem von le az ő alapvető értekezésének igen nagy értékéből. Mindenkor igen nagy érdeme marad, hogy a törvényes vélelem elméletébe egészen uj szempontot, igen termékeny eszmét vitt be, a melynek helyessége sok részben megtámadhatlan, s a mely kételyeket ébresztő részében is azzal a megbecsülhetlen haszonnal jár, hogy szélesbiti látókörünket, s arra indít, hogy a törvényes vélelmekre vonatkozó ismereteinket ujabb és ujabb vizsgálat tárgyává tegyük.