Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - A becsület védelme

A BECSÜLET VÉDELME. 175 ugyanis a sértett a valódiság bizonyítását maga követeli, nyilván az összesekre bir kihatással, mig az 5-ik, ha mikor a vádlott igazolja, hogy állításának czélja a közérdek, vagy jogos magánérdek megóvása, vagy előmozdítása volt, sorrendben a 4-ik után, tehát 2-ként a többit meg kellene, hogy előzze. Nyilvánvaló, hogy a most jelzett feltétel fenforgása esetében az 1., 2. és 3-ik felesleges, a mennyiben közérdek czimén most mindent lehet bizonyítani, holottan bizonyos, hogy a legis ratió ezt csak az i-ső pontra vonatkoztatta, mig a 2. és 3-ikra csak jogos magánérdek fenforgása esetében kerülhet sor. A pontok mostani elhelyezkedése zavart csinált a körül, hogy az )., 2. és 3. pontokra vonatkozik-e az 5. pont általában és ha igen: melyikre szól a közérdeknek és melyikre a jogos magánérdeknek motivuma ? Ha az 5. pont nem vonatkozik az 1., 2. és 3. pontokra, akkor mindenkinek szabad bárkit is meghurczolnia, ha a büntető eljárás az állitás idejében már meg volt indítva, vagy az állított tény jogérvényes ítéletben valódinak kimondatott, a mi pedig sem a tisztességgel, sem a jó erkölcsökkel, sem a közszükséggel össze nem fér. Ha viszont rávonatkozik, akkor ezt félremagyarázhatatlanul meg kellene mondani, minthogy semmi társadalmi érdek meg nem követeli azt, hogy folyamatban levő büntető ügyek és ezek elintézése a nagy harangra köttessenek. A folyamatba levő büntető ügyekről való sajtóbeli híradást már tilossá tettük, de tilossá kell tenni az itélt dolgokat is, hacsak jogos magánszükség, (nem érdek) vagy igazi közérdek megóvása azt meg nem követeli. Nem volna kivánatos ezzel a korlátozással a 263. §. 1. pontját is körülvenni. A közhivatalnok, vagy hatóságnak tagja, a nagy nyilvánosság ellenőrzése alatt áll, kell is, hogy álljon. Minden érdek azt követeli, hogy fokozottabban éljen kötelességének bárki magánembernél és ha igaz, mit Georg Jellinek mond, hogy a társadalom egyeseitől az etikának minimumánál többet nem kívánhatunk, bizonyára igaz másfelől az, hogy a közhivatalnokok, képviselők és hatóságok tagjai az etikának maximumára kötelesek. Éppen ezért ezeknek a meg-