Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - A becsület védelme

POLLÁK ILLÉS sértése esetében a valódiság bizonyítása bárkinek is megengedendő, mindig azonban csak hivatali cselekményeikre vonatkozólag értve ez intézkedést. Magánügye még a köztisztviselőnek is a többi magánosra vonatkozó szabályokkal egyezően kezelendő, melyek szerint csak a jogos magánszükség szempontjából szabadjon bizonyítást engedélyezni. A készülő novellában ügyelni kell arra a téves gyakorlatra, mely a 263. §. 4. pontja körül más irányban is kifejlődött. Ez a gyakorlat a betüjognak egyik legékesebb üvegházi virága és abban áll, hogy a sértettnek joga van ugyan megengedni a valódiság bizonyitását, de nincsen joga bizonyítania a; állított tény valótlanságát, mindezt pedig csak azért, mert a szakasz nem erről, hanem csak arról szól, hogy «az állított tény . . . valódiságának bebizonyítása» van megengedve! Hinné ezt valaki, kinek agya nem száradt ki a betüjogászság sivatagjaiban? Jól mondja pedig Szüts Miklós, hogy az ítélkezéshez csak egy adag természetes gondolkodás kellene, de hol maradna akkor a jogtudomány magas iskolalovaglása r így a helyzet ma az, hogy a sértett félnek nem áll hatalmában a saját ártatlanságát egy malicziózus rágalmazóval szemben bizonyítani, a ki a semper aliquid haeret elve alapján és bizva abban, hogy amúgy is csak néhány koronába kerül, a mit neki a «heczcz» megér, egyszerűen megmarad állításánál, de nem óhajtja «a bíróságot fárasztani)*. Sőt ez a felfogás a bírói jogot már abba a kátyúba is belevitte, hogy még akkor sem engedik már meg a valótlanság bizonyitását, ha a vádlott bizonyít. Mert mi jogászok vagyunk kérem, és a törvény csak a «valódiság* bizonyitását engedi I Minderről tenni kell egy uj törvényben, a melyik a becsület hathatós védelmét biztosítani kivánja. Törvényt kell csinálni arról, hogy a valódiság bizonyítása közhivatalnok, hatósági személy, a képviselőház tagja és közmegbizatásban, vagy idegen vagyon kezelésével megbízottak ellen hivatalos működésükre vonatkozó cselekmények miatt mindenkinek, a ki ily tényállítás miatt bíró elé állíttatott, meg van engedve;