Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 3. szám - A becsület védelme

í 74 POLLÁK ILLÉS diság bizonyitását, bár el tudok képzelni egy czivilizácziót, mely a rágalmat minden körülmények közt büntetendőnek fogja tartani, a minthogy a német büntető törvény még a valódiságára igazolt sértést is bünteti, ha a sértő neríí érte be a tényállítással, hanem sérteni akart. De a mi kultúránk már haladhatna annyira, hogy a jogosult rágalmaknak is időbeli határt szabjon, akár az állított ténynek, a mennyiben bűntett volna, a Btk.-ben szabályozott elévülési idejében, akár egy általános határidőben, melylyel bármiféle cselekvésnek felidézése absolut tilalomba ütköznék. A leghelyesebbnek vélném egy absolut elévülési időnek, például ál esztendőnek határtilalomként való megállapítását, melyen tul semmi becsületbe vágót állítani ne lehessen. Összevág ez a követelmény a modern rehabilitácziós áramlattal, mely végre -megérteni kezdte, hogy egy ember emberi botlása ne háborgassa őt erkölcsi perpetuum mobileképpen mindhalálig, sőt azon tul is, mert vannak emberi hiénák, kik hullából táplálkoznak, és végül kezdjük megérezni, hogy ugyanaz az erkölcsi törvény, mely a gyilkosságra is megállapitandónak tartott egy elévülést, mely fátyolt borítson a múltra, meg kell, hogy követeljen egy elévülést az embervadászatnak ama nemére is, mely különösen a mi berkeinkben talált annyi Nimródra. Meg vagyok arról győződve, hogy az ország közvéleménye örömmel fogadná az olyan törvényt, mely rövidesen kimondaná, hogy az olyan tényállítás, vagy kifejezés valódiságának bizonyítása, mely öt évnél hátrább eső dolgokra vonatkozik, tilos. Ezzel az intézkedéssel, mely egyszersmind nevelő hatását is -éreztetné, a felháborító becsülettiprásoknak és vele a még felháboritóbb tárgyalásoknak egy nagy százaléka a bűnügyi statisztikából kiküszöböltetnék és mi a mellett egy kulturlépést tettünk •előre. Sok zavart okoz a Btk. 263. § ának szövegezése és az egyes pontok elhelyezése is. Nem szenved kétséget ugyanis, hogy e szakasz két domináns pontjának: a 4-ik és az 5-iknek, i-ső, illetve 2-ik sorban volna a helye, minthogy a 4-ik, ha