Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A polgári perrendtartás magyarázata [könyvismertetés]

•54 IRODALOM. Jog 6. és 14. sz.) fejtette ki, hogy a betétek kifizetésének me .tagadása még nem tekinthető a fizetés megszüntetésének. Én a Curia álláspontját tekintem következetesebbnek. A takarékpénztár, melytől a jelentkező és követelni jogosult betevők fizetés nélkül távoznak, kétségtelenül fizetésképtelen. A megtámadási per a csőd megszűntével czéltalanná vált ; tehát azt sem a tömeggondnok, kinek ebbeli minősége véget ért, sem az alperes, sem a volt közadós, sem pedig a kényszeregyezség megkötésénél a közadós kezese gyanánt a csődhitelezőkkel szerződő személy, kire a csőd alól felszabadult tömegvagyon a kényszeregyezség értelmében átszáll, nem folytathatják (Curia 1913 május 8. 147 915. v. sz. a. H. D. VII. 150 ). A tömeggondnok felelőssége szempont|ából két határozatot emelünk ki. Az egyik szerint a 'ömeggondnoknak rendszerint nem áll kötelességében az, hogy a csődvagyont tűzkár ellen biziositsa (Curia 1912 november 12. 1^6912 v. sz. a. H. D. VII. 15.). Elutasittatott csŐdhitelezőnek tömeggondnok elleni kártérítése, melynek alapja az volt, hogy a felosztási tervből a tömeggondnok tévedésből k'hagyott egyes követeléseket. A Curia szerint a kár az által állott elő, hogy «a csödhitelező a feloS2tási terv iránt nem érdeklődött és annak kiigazítását észrevételezési jogánál fogva nem kérelmezten (Curia 1913 ápr. 29. 4948/912. sz. H. D. VII. 121.). IRODALOM. A polgári perrendtartás magyarázata, (ign: I. t.-c\.) Irta : dr. Kovács Marciéi, kir. ítélőtáblai biró. Második kötet 469—1012. 1. Benkő Gyula kiadása. Kovács Marczel perrendtartás kommentárjának első kötetét már ismertette a Jogállam (1911. évi szeptemberi füzetben). Azóta megjelent a kommentár második kötete is. Az első kötet jelességei a második kötetben is teljes mértékben megvannak. Főérdeme ennek a kötetnek is az irodalom és a gyakorlat által nyújtott anyagnak rendkívüli gonddal és lelkiismeretes szorgalommal történő felhasználása. A tudományos irodalomnál is^ jobban felhasználja a szerző a birói gyakorlatot. Magyart, németet egyaránt. Legtöbbször saját nézetével szerényen a háttérbe húzódva megelégszik azzal, hogy a birói döntéseket egységes szöveggé foglalja össze. Igaz, hogy ez inkább csak első látszatra van így, mert hiszen az ellenmondó döntések közül ki kell választani azt, a mely nézete szerint is helyes (ilyenkor is ismertetve — jegyzetben — az ellentéies döntéseket), de hogy miért tartja helyesnek az egyik és miért nem a másik felfogást, azt csak itt-ott fejti ki. Inkább segíteni, mintsem irányítani akarja a gyakorlati jogélet emberét. Meggyőzni, kapa-