Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A polgári perrendtartás magyarázata [könyvismertetés]

IRODALOM. czitálni ritkán s akkor is rö/iden igyekszik, pl. az építmény fogalmának meghatározásánál a sommás visszahelyezési perben (754. 1.), vagy még inkább annak a kérdésnek fejtegetésénél, hogy itélet-kiegészítés iránti kérelem helyett lehet-e felebbvitellel élni (^07. 1.). Azért a szerző mégis többet végzett egyszerű anyaggyűjtésnél. Nem is maradhatott annál, hiszen még életbe nem lépett törvényt ismertet, melynek alapján még gyakorlat ki nem feilödhetett. A szerzőnek tehát mindannyiszor, valahányszor egy tételét egy régi, vagy egy idegen birói döntésre alapítja : számot kell vetnie azzal, hogy megáll-e az a döntés az ui, a magyar törvény szerint is. A régi és uj jognak ez az összehasonlítása, mely az anyaggyűjtésnél burkolt formában történik, nyíltan is előtérbe lép ott, a hol a szerző — szinte minden egyes után •— kiemeli, hogy miben tér el az uj törvény a régi jogtól, s mi az, a mit a régi törvényből, gyakorlatból nem használhatunk az uj perrendtartás uralma alatt. A küszöbön álló átmeneti időben az eltérések világos kiemelésével, azt hiszszük, Kovács kommentárja sikeresen hozzá fog járulni ahhoz, hogy az 1911 : I. t.-cz. valósággal is életb\ép\en. A mü részletes ismertetését a mű természete is megnehezítené, de helyünk sincs rá. Csak igen futólagos áttekintést nyújthatunk. A birói határozatokról szóló íejezetből kiemeljük az itélet jogerejének szentelt részeket. A perköltség tárgyalásánál szerző ismételten foglalkozik azzal a kérdéssel : lehet-e a rosszhiszemű perlekedéssel okozott és e perben perköltség gyanánt meg nem állapított költségeket külön perrel is követelni. Az 511., 512., 542., 545., 548., 555. lapok megoldásai e.yben-másban ellentmondanak egymásnak. A felebbvitellel foglalkozó czim is nagy gonddal és terjedelmesen van kommentálva. Nem járulhatunk azonban hozzá szerzőnek ahhoz a véleményéhez (626. 1.), mely szerint a felebbezési értékhatárra nem alkalmazható a 7. §-nak az a szabálya, hogy az egész követelés, nem pedig annak béperesitett része irányadó az érték megállpitásánál. Miért ? Hiszen a 7. §. épp ugy általános jelentőségű, mint a 6. §., az pedig, hogy a 7. §. «egyedül a hatásköri jogszabályok kijátszásának megakadályozását czélozza», igaz ugyan, de nemcsak az elsőfokú, hanem a felebbviteli hatásköri jogszabályokra is talál. A különös eljárásoknál már sokkal nagyobb helyet foglal el — aránylag — a törvényszöveg, kevesebbet a kommentár. Legjelentékenyebb részek a házassági- és státusperek, a sok apró rész közül igen sikerült a sommás visszahelyezési pert ismertető rövid fejezet. Kissé szűkösek a kötet befejező részéül szolgáló életbeléptető törvény jegyzetei. Igaz, hogy e törvény rendelkezései jórészt kivül esnek a polgári per keretén, a melyek pedig beletartoznak, azokat a perrendtartási törvénynyel kapcsolatban ismertette a szerző s igy legfeljebb egy-két §-nak (pl. a Curia döntvényalkotási jogáról szólóknak) tüzetesebb kifejtését szerettük volna a kötetben megtalálni.