Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - Magyar Jogászegylet [évadnyitó közgyűlése]

BÍRÓI GYAKORLAT. jogosult s ennélfogva az ilyen kitöltés jogilag hatálytalan* (Curia 1913 június jo. 281/913. v. sz. a. H. D. VII. 176.). Ha pedig a váltóbirtokos a kitöltési és telepítési joggal már élt, akkor e joga alapján, tehát jogszerűen a váltóra már reávezetett telepet a váltókötelezettek beleegyezése nélkül többé nem törölheti, vagyis tévedés esetét kivéve, az ekként jogszerűen kitöltött váltó tartalmát többé meg nem változtathatja, mert a változtatás a váltókötelezettek sérelmével járhat (Curia 1913 május 21. 322 QIJ. v. sz. a. H. D. 146.). A fizetések megszüntetésének időpontjául alsóbiróságaink az első végrehajtás időpontját szokták megáilapitani; sőt oly határozatok sem ritkák, hogy a hitelezőnek a fizetésmegszüntetésről való tudomását a kereset beadásával beállottnak tek ntik. A Curia — nézetünk szerint helyesen — disztingvál fizetési zavar és fizetésmegszüntetés között. Hol szoros zár alkalmaztatik, ott fennforog a fizetésmegszüntetés (Curia 1912 október 22. 820 912. v sz. a. H. D. VII. ió.); veszélybizonyitvány alapián kért biztosítási végrehajtás önmagában nem igazolja a fizetések megszüntetéséről való tudomást (Curia 191 3 febr. ír. 63G912. v. sz. a. H. D. VII. 89. ; ugyszimén nem bizonyítja ezt sommás végzés kieszközlése, közadós áruinak egy részének zálogbavétele (Curia 1913 június 11 55 913. v. sz a. H. D. VII. 148.). A csődtörvény $0. §-a hosszú ideig szolgált buvóajtóul csődhitelezők kijátszására. Az utolsó években állandósult bírói gyakorlat az efféle machináczióknak gátat szabott. A 30. §. kedvezményére a váltólejárat elő't kielégített hitelező nem hivatkozhatik (Curia 1913 jan. 17. 619/912 v. sz. a. H. D. VII. 77.); de az a hitelező sem, ki a visszkeret alatt áhó kötelezett teljes vagyontalanságát tudva, rosszhiszeműen fogad el fizetést (Curia 1913 január 31. 520/912. sz. H. D. VII. 76.). Állandó gyakorlat immár az is, hogy a hitelezőivel egyezkedő kereskedő fizetésmegszüntetési állapotát csak az összes hitelezőkkel létrejött egyezség szünteti meg (Curia 1912 november 13. 515 912. v. sz. a. H. D. VII. 17.). A kereskedővilág álláspontját ez a gyakorlat sem nem fedi, sem nem elégítheti ki. Tudjuk az életből, hogy az a kereskedő, ki hitelezőinek legnagyobb részével kiegyezett, már nem tekintetik ínszolvensnek és ujabb hitelt élvez a kereskedővilágban, mely amúgy sem ér rá ku atni, vájjon az összes hitelezőkkel létrejott-e az egyezség. A takarékbetétekre folyósított fizetések a csődjogi megtámadás szempontjából ugyanazon tekintet alá esnek, mint a közadósnak egyéb fizetései (Curia 1912 decz. 23. 701,912. v. sz. a. H. D. VII. 48.). Ettől a meghatározástól alsóbb bíróságaink ujabban eltének és ezzel sine lege a takarékpénztári betétek iránti követelést előjoggal ruházták fel a többivel szemben. Alig hiszszük, hogy a felsőbíróságok ehhez az állásfoglaláshoz, mely törvényhozási szempontból talán nagyon kívánatos volna, hozzájárulnak. Ugyané határozattal szemben különösen Grecsák Károly (1. Kereskedelmi