Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - Magyar Jogászegylet [évadnyitó közgyűlése]

l)2 BÍRÓI GYAKORLAT. Pedig előző évekből tudjuk, hogy a Curia mindkét irányban jóval meszszebb ment ; kimondta, hogy az ügynök jogosítva van a rendelés felvételére és a rendelkezésre bocsátó nyilatkozatok átvételére. Egyik határozatban a következő magától értetődő kijelentést találjuk: «Ha az ügynök közveti'ői tevékenysége kiválóképen abból állott, hogy a más helyen lakó vevő felet az eladó feltételeinek közlése végett felkeresse, az alkuszdij reményében és kiérdemlése érdekében teljesített uti kiadásaira az alkuszdiion fölül nincs igénye» (Curia 1912. november 7. 342/912. v. sz. a. H. D. VIí. 7.). Az ügynök kiérdemelt diját költségkövetelésre redukálja a Curia 730/1912. sz. hat. (Ker. J. 17. sz.): ha a megbízó a közvetített ügylet megkötését bár szerződésszerűen, de a jóhiszemű forgalomban nem szokásos módon s az ügynök megtévesztésével tagadja meg, az ügynöknek az üzletszerzés körül felmerült költségeit megtéríteni tartozik. Egy másik határozat szerint «a közvetítést a felek akarata szerint már akkor kimeritettnek lehetne tekinteni, ha a közvetítésre vállalkozó a szerződő feledet összehozza (Curia 1913 május 2. 992912. v. sz. a. H. D. VII. 125.). Ugyané határozat szerint oaz oly közbenjárás, mely— szűkkeblű ajánlati verseny esetén — befolyást érvényesít a munka kiadójánál az egyik ajánlattevő javára, hogy a munkát a többi versenyző rovására ne a legolcsóbb és legmegbízhatóbb ajánlatevő, hanem más nyerje el : mint a munkaadó s a többi versenyzők jogos érdekeit sértő, a jóerkölc^ökbe ütközik. De a jóerkölcsökbe ütközik az olyan közbenjárás is, mely arra irányul, hogy a versenyzők árajánlatait a pályázati határidő eltelte előtt, meg nem engedett indiszkréczió utján megtudva, azokat az egyik ajánlattevővel közölje." Váltójogi határozatokat döntvénytáraink garmadával közölnek daczára annak, hogy uj elvi kijelentésre nem igen nyilt alkalom. Mellőzzük ezeknek részletes bírálatát, n ivei a legközelebb törvénynyé váló u| váltójavaslat folytán ez anyag nagy része úgyis tárgytalanná válik, ht csak a legfontosabbakra szorítkozunk. Az, «a ki a saját rendeletre szóló váltót mint kibocsátó aláírja, ez által önmagát tette rendelvényessé, nem váltójogi uton jutott a váltó birtokába, minélfogva tűrni tartozik azokat a kifogásokat, a melyeket az alperes azzal szemben felhozhat, kinek részére a váltót kiállította, és kitől a váitót felperes megszerezte* (Curia 1913 márcz. 11. 471 912. sz. H. D. VII. 224.). A telepítés kérdése még mindig foglalkoztatja a Curiát és ha az előző évnek a gyakorlatát némelyek tulradikálisnak mondhatták, ebben az évben a Curia ismét több tért ad a megállapodásellenes kitöltés kifogásának megállapítására. «Ha a váltóürlapon az intézvényezett neve mellett sem annak lakóhelye, sem pedig külön fizetési hely nincs kitöltve : a váltóbirtokosnak a kitöltésre vonatkozó meghatalmazása nem irányulhat arra, hogy a fizetési hely az intézvényezett rendes lakhelyétől különböző helyre tétessék, s így a váltóbirtokos az intézvénynek ilykép való kitöltésére nem