Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - Magyar Jogászegylet [évadnyitó közgyűlése]

BÍRÓI GYAKORLAT. 350. §-t helyesen extensive alkalmazza. Szerződésileg kikötött hazai gyártmány hellyett külföldi eredetű árú szállítása (Curia 1913 jan. 15. 427 912. v. sz a. H. D. VII. 40.), uj gép helyett régi szállítása, a 350. §-ba ütközik (Curia 191 3 ápril. 23. 731/9:2. v. sz. a. H. D. VII. 136.). Ellenben a hozzáértő kereskedővel szemben tett az az állítás, hogy az áru bizonyos minőségnek megfelel, csak az áru tuldicséré^e, melynek valósága ellenőrizhető és így csalásnak nem tekinthető (Curia 1913 okt. 22. 115 1913. H. D. VII. 209.). Ha a vevő rovására eszközölt kényszereladásnál a szerződésinél magasabb vételár folyik be, ez az eladót illeti (Curia 1907 1912. Ker. J. 15.)* A tale quale-vü\ ezidén a tőzsdebiróság foglalkozo't és a vevő kifogásolási jogát pusztán arra az esetre szorította, ha az eladó egészen más árut s/állított (Budapesti áru-és értéktőzsde választott birósága 1913 márczius 6. 1019,1912. sz. a. H. D. VII. 66.). Ily szövegben a határozat alig érthető, de valószínűleg csak annyit akar mondani, hogy vevő a% átvételre köteles, ellenben a quanti minorisra való igényét érvényesítheti, a mi megfelel rendes bíróságaink állandó joggyakorlatának. Az elállási nyilatkozatok, akár vevő, akár eladó késedelme folytán történjenek, nem elfogadásra szánt kijelentések, a miből az következik, hogy az elállási nyilaikozat az után az időpont után, midőn azt a másik fél megkapta, vissza nem vonható. Az a fél tehát, a ki a szerződéstől elállóit, később kártérítési követelést nem támaszthat (Curia 1912 szept. 4. 149 912. v. sz. a. H. D. VII. 42. és Curia 1913 április 8. 564912. v. sz. a. H. D. VII. 106.). A lehívásra szóló vételnél a Curia arra az álláspontra helyezkedett, hogy «az árunak kellő időben való lehívása nemcsak jog, de kötelesség is oly értelemben, hogy lehívási jogával vevő a szállítási haiáridő alatt a szokásoknak megfelelően élni tartozik» (Curia 1913 ápr. 15. 656 912. H. D. VII. 10).). Ha pedig a szerződésben nincs kikötve, hogy a megrendelés (lehívás, az áru fajának és mennyiségének közlése) után az eladó mennyi idő múlva tartozik az árut szállítani : az eladó gyáros annyi idő múlva logosult a teljesítést eszközölni, a mennyi gyári üzeme terjedelmének s a megrendelt áru mennyiségének figye'embevételével az áru elkészítésére feltehetőleg elegendő** (Curia 1913 máj. 8. 1011/912. H. D. VII. 145.). A fuvarozási jog köréből főkép a vasút vétkes mulasztásának meghatározása foglalkoztatja bíróságainkat és itt meg kell állapitanunk, hogy a Curia praxisa mindinkább liberálisabban jár el a felekkel szemben és több terhet ró a vasútra. Ez eljárás helyességéhez nem fér kétely, de kétségtelenül a kártérítési perek nagy túltengésére vezet. Különösen a * Schuster R. a Ker. J. 15. számában kifejtett ellenkező álláspontját nem oszthatom. Nem tudom belátni, miért adjunk premiumot a késedelmes félnek. ** V. ö. Nagy Ferenc^ x52- §• jegyzet.