Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - Magyar Jogászegylet [évadnyitó közgyűlése]

BÍRÓI GYAKORLAT. 149 cserecsarnok tartassák fenn, s hogy az egyezmény tagjai egymás vevőit el ne csábíthassák, nem ütközik az erkölcsi fogalmakba, hanem mindenképen meg van engedve ; az a további czél, ho.yy egyik gyáros se hozhassa a szódavizet olcsdbban forgalomba a másiknál, csak akkor volna erkölcstelennek tekinthető, ha abban nyilvánulna, hogy a szódavíznek a kereslet és kínálat gazdasági törvényei szerint kialakuló rendes forgalmi árát a fogyasztóközönség kizsákmányolása végett felhajtja, ez azonban csak az áralakulás összes körülményeinek részletes és tüzetes előterjesztése és bizonyítása mellett hozható tisztába* (Curia 1913 február 12. 419 912. v. sz. a. H. D. VII. 6?.). Hogy adott esetben mikép lesz képes a rendes biróság az ((áralakulás összes körülményeit* tisztába hozni, erről a Curia bölcsen hallgat. Nézetem szerirt erre csakis a külön kartell-biróság lehetne hivatva. A kötbér kikötése persze nem alterálja a szerződésszegés következtében előálló ellenjogokat. A Curia mégis ellenkezően határozott, midőn a konkrét esetben a kötbér kikötéséből arra következtet, «hogy a felek maguk sem kívánták a versenytilalom megsértését a szerződés felbontására elégséges okul tekinteni, hanem megelégedtek azzal, hogy a szerződésszegés kötbérrel sujtassék» (Curia 1913 május 2. 851,912. H. D. VII. 144.). A takarékpénztári betéti könyvvel a Curia több ízben foglalkozik, <Jc ujat ezidén sem mondott. így természetesen takarékpénzári betéti könyvei csak mint értékpapírt lehet lefoglalni ; ha tehát pusztán a betéti könyvön alapuló követelés lett lefoglalva, ez nem hatályos és a betéti könyv birtokosa ennek daczára is fel van jogosítva a takarékpénztári betét felvételére (Curia 1913 jan. 9. 571/912. v. sz. a. H. D. VII. 44.). Ha a betéti könyv «az áthozóra, mint vélelmezett jogszerű tulajdonosra» szól, a lakarékpénztár bárkinek tartozik fizetni és az alapszabályokban foglalt egyéb korlátozások, a melyek a betéti könyvön nincsenek feltüntetve, teKintetbe nem jöhetnek (Curia 1913 június 18. 981 912. v. sz. a. H. D. VII. 205.). A ^álogjog hatálya szempontéból ez idén két ellentétes határozatról számolhatunk be ; az egyik az eddigi gyakorlatnak felel me» ; e szerint a zálogjog megszűnik, mihelyt a hitelező a zálogtárgyat birtokából kibocsátotta ; az adott esetben, midőn megbízta adóst, hogy a zálogtárgyat elárusíthassa és a befolyó vételárat a hitelezőnek kiadja (Curia 1912 október 29. 422/912. v. sz. a. H. D. VII. 14.). Egy másik határozatnál a záloghitelező a neki felajánlott gépet a helyszínén megtekintette és az adós a zálogengedélyezési nyilatkozatot kiszolgáltatta, azonban a gép továbbra is az elzálogosító használatában maradt a nélkül, hogy azon az elzálogosítást feltüntető jelzés alkalmaztatott. A Curia itt a zálogjogi szerződést joghatályosnak tekintette (Curia 1913 márczius 17. 842/912. v. sz. a. H. D. VII. 83.). A vételi ügylet alapján támasztott minőségi kifogásnál a Curia a