Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1914 / 2. szám - Magyar Jogászegylet [évadnyitó közgyűlése]
148 BÍRÓI GYAKORLAT. "leszármazónak visszteher nélkül adott értékeket (Curia 1913 október 14. 486/913. Dt. 360. 1. 222. sz.), bármily régen jutottak is azok az örökösre (Curia 1913 május 7. 5081/912. Dt. 230. 1. 154. sz.), tehát még akkor is, ha az elbirtoklási időn át már az örökös birtokában voltak is. A köteles részhez való jog rendesen személyes jellegű, a mely csakis az örökös által érvényesíthető. Kivételesen az örökös hitelezője is igényelheti azt. ha a jogosult ebbe beleegyezett, va'^y ezt már maga is érvényesíteni akarta, végül ha, akár az örökhagyó, akár a köteles részre jogosult részéről a hitelezők kijátszásának szándéka forog fenn (Curia 1913 április 1. 4293/912. Dt. 154. 1. 102. sz.). A végrendeleti végrehajtó jogköréből Curia (1913 május 14-én 4474. Ül. 23. sz.) az örökhagyó szolgálatában alkalmazott tisztek elbocsátását, mint az ideiglenes vagyonkezelésen túlemelkedő intézkedést kihasította. Az örökjog nemzetközi jogi vonatkozásaira vonatkozó gyakorlat habozó. Mig az egyik határozat az idegen örökhagjó jogát alkalmazza az egységes hagyatékra és ezt az elvet oly szilárdul tartja, hogy a belföldi összes érdekelt örökösök eltérő kívánságát sem veszi irányadónak (Curia 1913 febr. 19. 374Ó/912. sz. Dt. 98. 1. 66. sz.), addig a másik ugyanezt csak az ingó hagyatékra hangsúlyozza, az ingatlan hagyaték jogának kérdését pedig nyitva hagyja (Curia 1913 február 25. 5434/912. P. sz. Dt. 100. I. 67. sz.). — a. a. Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ban.* Több izben foglalkozott a Curia a jóerkölcsökbe ütköző szerződés ismérveivel ; erre rendszerint az adott alkalmat, hogy a szerződésszegő fél a kötbér megfizetését megtagadta. Nem tekintette a Curia a jóerkölcsökbe ütközőnek azt a kikötést, melylyel az egyik fél 10 éven át meghatározót összegért és <, %-kal a beszerzési áron felül áruvásárlásra kötelezte magát a má^ik féllel szemben azzal a feltétellel, hogy az bizonyos helyen fióktelepet nem állit fel (Curia 19013 márczius 28. 671/912. v. sz. a. H. D. VII. 84.). E határozat tehát a szabad verseny korlátozására immár módot nyújt. De legeklatánsabb példája a Curia ez uj irányának az a nagy feltűnést keltett határozat, melyben a kartellszerződést elvileg megengedettnek tekinti, ha a fogyasztóközönség kizsákmányolásával nem párosul. Ez a határozat fordulópontot jelent eddigi kartellgyakorlatunkban,** és ezzel áttért bíróságunk eddigi rideg állásfoglalásáról a kor közgazdasági irányzatának megfelelő megoldásra. Az említett határozat így szól : «Az a czél. hogy az egyezmény tagjai szódavizes üvegeinek gyor- kicserélhetése végett * Előző közleményt 1. Jogállam 51. I. ** L. Baumgarten—Mes^lény : Kartellek és trustok ; Liebtnann E. Jogt. Közi. 161 í.