Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - Magyar Jogászegylet [évadnyitó közgyűlése]

BÍRÓI GYAKORLAT. '4? A végrendelet alakszerűségeit tárgyszó döntéseket ujabban kissé szabadelvűbb szellem hatja át. Legalább az csillan ki abból a határozatból, a mely szerint a közjegyző által felvett közvégrendelet ügyleti tanúinak a végrendelkezőt személyesen nem kell ismerniök 1912 november i2-en 1891 912. Dt. 6. 1. 4. sz.), továbbá a mely az iFásbeli magánvégrendeletet az 1876 :XVI. t.-cz. 6. §-ára alapítottan érvényesnek ismerte el annak daczára, hogy a végrendeleten nem is volt feltüntve annak a tanúnak a neve, a ki a végrendeletet felolvasta (1912 decz. 3. 2221/912. Dt. 7. 1. 5. sz.). A községi jegyzőnek és bírónak, továbbá két községbelinek tanúskodása daczára érvényesnek mondatott ki a község javára intézkedő végrendelet (Curia 1913 április 8. 4311/912. Dt. 164. 1. 1 10. sz.). Annak daczára, hogy a végrendelet záradékát nem irta is alá, végrendeleti tanúnak tekintetett az, a ki a végrendelkezésnél elejétől végig jelen volt, a végrendeletet irásba foglalta, névirókéni járt el és ilyen minőségben a végrendeletet alá is irta (Curia 1913 október 22. 556/913. Dt. 359. 1. 221. sz.). Az osztrák polgári törvénykönyv alkalmazása területén e törvény 720. §-ának érielmét fejtette ki Curia (1912 decz. 3. 2153 912. Dt. 8. 1. 6. sz.) annak megállapításával, hogy a clausula cassatoria nem tiltott feltétel és nem érvényteleníti a végrendeletet. A meg nem fogant személy örökössé nevezését utóörökös nevezésének értelmezték (Curia 1913 február 5. 3440 912. Dt. 95. 1. 62. sz ). Világos rendelkezés nélkül, abból a tényből, hogy az örökhagyó az egész hagyatékról akart intézkedni és hogy a háznál levő ingókat egyik gyermekének hagyta, a kir. Curia azt következtette, hogy a háznál levő takarékpénztári könyv is a gyermeket illeti (1913 október 14 én 4337/912. Dt. 362. 1. 224. sz.). Az örökség elfogadása után az örökös nem hozhatta fel, hogy az örökség értéke kevesebb, mint a meghagyás teljesítéséé (Curia 1912 decz. 17. 2378/912. Dt. 83. 1. 54. sz.). Az örökségről való lemondáshoz Curia megkivánta a kedvezményezettnek kifejezett megnevezését (Curia 1913 márczius 5. 2781/912. sz. Ül. 14. sz.). A halálesetre szóló ajándékozás jogosultját nem hitelezőnek, hanem hagyományosnak tekintették, ki az örökhagyó által a követelés kijátszása czéljából létesített ingyenes ügyletet meg nem támadhatja (Curia 1913 szeptember 9-én 6368/912. Dt. 295. 1. 186. sz.). A köteles rész és az özvegyi jog összeütközésének esetében Curia (1913 április ló. 4509/912. Dt. ió^. 1. 112. sz.) a köteles részt csak addig nem tartja megterhelhetőnek, a mig a hagyatéki vagyonnak a köteles részen felüli jövedelme az özvegy eltartására elegendő. A köteles részbe beszámították a szülő, vagy nagyszülő részéről a 10*