Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - Magyar Jogászegylet [évadnyitó közgyűlése]

BÍRÓI GYAKORLAT. tárgyazó egyezséget a gyermek szempontjából hatálytalannak tekintette olyannyira, hogy a gyermeknek megítélt tartásdíjba ennek beszámítását sem engedélyezte. A jogelv ridegségét azzal enyhítette, hogy a végkielégítés folytán a tartási igényt a múltra nézve és a tényleges teljesítés erejéig az anya által törlesztettnek vette. Érdekes az a határozat (191? január 22. G. 224912. Ül. 17. sz.), a mely a törvénytelen apának tartáskötelezettségét a gyermek születésétől kezdve annak keresetképessége eléréséig szabja meg, ezzel pedig végleg elenyészteti, léhát abban az esetben is, ha a gyermek már elnyert keresőképességét újra elveszti. Curia azzal érvel, hogy az apa és a gyermek között nincs sem családi, sem öröklési kapcsolat, sem pedig kölcsönös tartási kötelezettség, továbbá, hogy az apa vagyoni, családi és társadalmi viszonyai bizonyos időn tul fel ne legyenek zavarhatók. Nyomós és megfontolandó érvek, de a keresetképtelen, törvénytelen gyermek nyomorával szemben talán mégsem megdönthetetlen. A törvényes szülők tartási igénye azok kere>etképtelenségének esetében, ha a szülő és a gyermek közötti viszony a gyermek magatartása által fel van dúlva, készpénzben elégítendő ki, mert ily esetben a szülő a gyermek által az annak háztartásában felajánlott tartást nem köteles elfogadni (Curia 1915 május 2-án G. 78/913. Dt. 247. 1. 162. sz.). IV. Bümető feljelentés és a büntető ügy nyilvánosságra hozásával és letartóztatással való fenyegetés nem találtatott elegendő alapnak ahhoz, hogy az ennek nyomása alatt keletkezett ügylet kényszer czimén érvénytelenittessék (Curia 1912 nov. 26. 2210 912. Dt. 21. sz. 30. 1.) A kétoldalú erkölcstelenség daczára Curia az annak alapján elnyert telekkönyvi jog törlését rendelte el ismételten is (Curia 1913 április 8. 1009. P. sz. Ül. 19. sz. és 1913 április 15. 6046/912. P. sz. Ül. 19. sz.). A második jogegységi döntvényben megállapittatott, hogy nem erkölcstelen, sőt érvényesen kiköthető, hogy az alkalmazott a szolgálatból való önkéntes kilépése alkalmával a nyugdijalapra nyugdíjjárulék czimén befizetett összegeket vissza nem követeiheti (Dt. 193. 1. 137. sz.). Nem tartja törvényellenesnek Curia (1913. május 26. Dt. 184. 1. 129. sz. I. sz. jogegységi döntvény) a hosszabb lejáratú kölcsönökben a kamattal és egyéb járulékokkal együtt a 8 százalékot meghaladó stornodij kikötését, a melyet épen ezért bíróilag érvényesíthetőnek nyilvánitott. A kötelmi alapok kérdéseiből figyelmet érdemel, hogy az ítélet nem teljesítését legfőbb bíróságunk pusztán végrehajtási, nem pedig ujabbi kártérítési alapnak fogja fel, a miből kifolyólag nem tekintette felperest feljogosítottnak arra, hogy az alperes terhére i;életileg megszabott el'enszolgáltatás tárgya felett rendelkezzék és hogy az ebből eredt kárát az alperessel szemben érvényesítse (Curia 1913 október 15;. ,'808 912. Dt. 370. 1. 229 sz.). Az egyes ügyletek közül ismét az ajándékozás különböző árnyalatai-