Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - Magyar Jogászegylet [évadnyitó közgyűlése]

,36 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. komoly tudományos készültséggel fejtették ki a reform szükségét és megoldásának módjait. Ráhel László, sopronmegyei árvaszéki ülnök, ismertetvén a megyei rendszer történeti múltját, bizonyította, hogy sem az önkormányzat, sem az alkotmányvédelem nem függ a tisztviselők megbízásának módjátó1, mert kinevezett tisztikar mellett is képzelhető erőteljes kormányzati szellem, s viszont a tisztviselők választása mellett is elsorvadhat az önkormányzati élet, mint az a magyar megyénél történt. A tisztviselők kinevezésének a hive, de viszont az önkormányzati jogkör széles kiterjesztését tartja szükségesnek. A megye alkotmányvédő szerepét is fenntartandónak véli. Ezt leginkább olyképen tartja elérhetőnek, ha az uj törvényben kimondják, hogy a tisztviselő cselekedetének törvényszerűségéért még abban az esetben is felelős, ha fellebbvalóinak utasítása szerint járt el. Az uj törvényhatóságról adott tervezete szerint a közgyűlésnek jóval kevesebb tagból kellene állania. A virilismust fenntartandónak tartja. A bizottság közgyűlésein nem a kormány képviselőjét illetné meg az elnöklés joga, hanem a bizottság választana magának elnököt. Hive a járási önkormányzatnak, de olykép, hogy a községek mai |Ogköre csorbulást ne szenvedjen. A jegyzőket a nemzetiségi viszonyokra való tekintettel ki kellene nevezni, és őket tenni meg a községek vezetőinek. A városokban meghagyná a tisztviselők választásának a jogát, mert a városi polgárság függetlenebb és mert ott a tisztviselők választása titkos szavazással megy végbe. Vadnay Tibor, Borsod vármegye főjegyzője, az alkotmányvédelemnek a közigazgatással való kapcsolatát fejtegette. Történeti adatokkal bizonyitja, hogy a választási rendszer sem a rendi, sem a népképviseleti alkotmány korszakában nem birt kellő erővel az alkotmány megvédésére. Ennek oka, hogy a választott tisztviselő sincs a kormánytól kevésbbé függő vszonyban, mint a kinevezett. A municipalisták érveit czáíolva, kimutatja, hogy a választási rendszer nem előnyös a közigazgatásra, mert a vele járó hátrányok nem alkalmasak a modern feladatoknak megfelelő színvonalú tisztikar kialakulására. A tisztviselői kar színvonalának emelésében látja a reform főfeladatát. A tisztviselőt meg kell szabadítani az alkotmány védői kötelességtől, s az alkotmányvédelmet az azt teljesíteni képes intézményekre kell bizni, a minők a koronázási hitlevél és eskü, a parlamentarizmus, a sajtó, az egyesülési és gyülekezési jog és a független bíróságok. A közigazgatást pedig gazdasági és szocziális irányú hivatására kell átalakiiani. Valódi alkotmányvédelem csak az ország anyagi és szellemi jólétének előmozdítása, ezt kell a közigazgatásnak elsősorban szolgálnia. A január 31-én tartandó ülésen Maj\ik Viktor, Heves vármegye alispánja szólal fel, azután jönnek a városok képviselői: Harrer Ferenc^ és Lukács Ödön, s végül Concha Győ\ö elnök tartja meg a vitát befejező, összefoglaló előadását. A felkért előadók tudományos súlya, a vita magas színvonala, elwkelő hangja, bizonyára emlékezetessé fogják tenni a közigazgatási reformról