Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - Magyar Jogászegylet [évadnyitó közgyűlése]

X MAGYAR JOGÁSZEGYLET. A Jogászegylet évadnyitó közgyűlései ünnepies külsőségekben és a beköszöntő előadás magas nívójában is egyre fokozódó jelentőségei nyernek. A közgyűlés kinőtt az adminisztratív elintézés egyszerű kereteiből. Megszoktuk már, hogy az elnök számadása a mult esztendő egyetemes jogéletének visszatekintő összefogla'ása és a programmbeszéd nemcsak a Jogászegylet munkaprogrammjának, de egész igazságügyi politikánknak iránymutatója. Nagy Ferenc^ elnöki megnyitó beszédében igazságügyi törvényhozásunk legközelebbi feladatait fejtegette. Különösen figyelemreméltó, hogy a beszédben kereskedelmi törvényünk revisiójára tekintettel az elnök újból hangoztatta azt az álláspontját, a melynek egyébként már egy szakfolyóiratunk hasábjain is kifejezést adott, hogy az úgynevezett egyolda'u kereskedelmi ügyletek, melyek ma a kereskedelmi törvény 264. §-a szerint mindkét félre a kereskedelmi törvény szerint biráltatnak el, a jövőben a nem kereskedő félre (egész helyesen : arra a félre, a kire nézve az ügylet nem volna kereskedelmi) ne a kereskedelmi törvény rendelkezései kerüljenek alkalmazásra. A szónok egyéni súlya, párosulva a fórum tekintélyével, a honnan a szavak elhangzottak, növeli az aggodalmat, hogy az ujabb idők antimerkántilis törvényhozási sorozata fog folytatódni és a kereskedelmi jog hatályosulásának személyi területe az ismételt hangoztatás folytán rendszernek látszó álláspont igazolásául mihamarább valósággá válik. A kereskedelmi szellem egyébként se él túlságos erővel jogéletünkben. Csak nálunk eshetik meg, hogy komoly érvként hozhatták fel a külön vasutügyi minisztérium ellen, hogy a kereskedelemügyi minisztériumnak talán a neve is eszébe juttatja a vasúti ügyek intézőjének a merkantilis érdekeket és ugyanaz az érv szegeződött szembe a kereskedelmi és váltótörvényszék eltörlésének. Ott, a hol a lucus a non lucendo érvelés lehetőségét is féltik, a hol ilyen kis erejű morális pressziokra szorul rá az a bizonyos kereskedelmi érdek, ott időszerűtlen a tultengésröl, a korlátozás szükségéről beszélni. A jogászság nem a merkantilis po'itika elvi álláspontjából, nem az osztályok egymás közötti küzdelmébe való beleszólásképen, de a maga külön szempontjai szerint kell, hogy ellenezze a kereskedelmi jog erejének elvi meggyöngitését. Ma a mikor a jog nemzetközi egyenlősítése a fejlődés devizája, a korszellem elől való elzárkózás, az egysége^tési törekvéseknek állított gát, ha a kereskedelmi jog helyett a magánjog alkalmazását forszírozzuk, a mely köztudomás szerint inkább