Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 2. szám - A budapesti kir. kereskedelmi- és váltótörvényszék fenntartása

A TERVEZET MÁSODIK SZÖVEGÉNEK KÖTELMI JOGA. I 2 3 «a tévedésből ingyenes előny stb.», a hiba ki van küszöbölve. Hogy ezt a T. is igy gondolta, arra mutat az, hogy ellenesetben sokkal egyszerűbben és a T. terminológiájához következetesebben ugy kellett volna kezdeni a mordatot: «vagy ha a szerződés ingyenes», avagy: «vagy ha a szerződés egyoldalu». Az ingyenes előny hangsúlyozása arra mutat, hogy ennek az ingyenes előnynek a visszaszerzésére adja meg a T. a megtámadás jogát. Csakhogy akkor nem a szerződésből, hanem a tévedésből háramlott a másik félre az ingyenes előny, mert hiszen a szerződés maga lehetett visszterhes is. b) Ugyanezek állanak a másik alternativára : «vagy aránytalan nyereség háramolna». S megerősít abban a feltevésben, hogy csak hibás szövegezéssel állunk szemben. Hiszen szó szerint véve ezt a kitételt, minden utólag rosszul elsült ügyletet meg lehetne támadni azon az alapon, hogy a másik félre «a szerződésből aránytalan nyereség háramolna». Ha 1912 okt. 15-én vettem egy kötés Magyar Hitelt s az árfolyam a balkáni háború folytán a szállítási határnapon 20%-kal sülyedt, megtámadhatnám a vételt, mert nem tudtam, hogy háború lesz, sőt azt hittem, hogy nem lesz, s mert az eladó nyeresége az ügyletből aránytalan. A példa csak a tévedésre vonatkozó részében nem egészen találó (v. ö. alább az indokbeli tévedésnél). A helyes alapgondolat csak az, hogy a másik fél a tévedés folytán ne gazdagodjon jogalap nélkül; ezért kell az ügyletnek megdőlnie, ha a másik félre ingyenes előny vagy aránytalan nyereség háramolna, de nem az ügyletből, hanem a tévedésből. 2. Hogy mi a «lényeges tévedés», e részben a T. különböztet a szerződés tartalmára vonatkozó és «más körülményre vonatkozó*) tévedés között. Az első csoportba vág tehát a szerződés személyére és tárgyára vonatkozó tévedés; ha a tévedő más ügyletet akart kötni; ha többet akart követelni vagy kevesebbet igérni, mint a mit követelt vagy igért; mig az az eset, a mikor a tévedő helytelen tényállásból indult ki, ép ugy, mint az «indokbeli tévedés* más esetei, az utóbbi csoportba