Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 1. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk 1913-ben

7° ADÓ ÉS ILLETEK. rendelkezésünkre álló időt az életbe lépő törvények megismerésére és tanulmányozására. A feladat nem könnyű ! Már a törvényekben foglalt anyag, megismerése is sok nehézségbe ütközik. Habár ujabban az adótörvények-; nek legkülönfélébb összeállításai árasztják e' a könyvpiaczot, még mindig nélkülözzük a törvények és az utasítások hivatalos és áttekinthetően szerkesztett kiadását, mely a közönséget jogairól és kötelességeiről tájékoztassa. Az 1909 :V—XII. törvényeket az 1912 : LI11. törvény több pontban módosította; e módosítások ugyan bennfoglaltatnak a pénzügyminiszter utasításaiban, csakhogy itt a törvény szövege nem válik el a rendelettől. Már pedig igen fontos az adókötelesre annak megállapítása, mely jogszabály foglaltatik a törvényben és mily összefüggésben van ezzel az utasítást tartalmazó rendelet, mely többnyire kiegészíti a törvényt, de több helyen oly rendelkezéseket is tartalmaz, melyek a törvény szakaszaiból nem következnek és igy a feleket nem is kötelezhetik, mivel az adótörvényre még fokozottabban kell igénybevennünk azt a jogelvet, hogy rendelkezései szigorúan magyarázandók. Ha ehhez még hozzáveszszük, hogy a törvényeknek és az utasításoknak szövege nehézkes, a jogi alapfogalmak (kereset, jövedelem, hozadék stb.) tekintetében ingadozó, hogy arendeletek * számos utalást tartalmaznak nehezen beszerezhető korábbi rendeletekre és a Pénzügyi Közlöny régebbi számaira, nyilvánvaló, hogy még jogászi közönségünknek is mindenekelőtt tájékoztatásra van szükséger hogy az uj adórendszer alapvető intézkedéseivel megismerkedjék. A majdan életbelépő törvények alapján kifejlődő joggyakorlat is állandó ellenőrzést és figyelmet érdemel. Nem várunk ugyan az adó megállapításánál elvi jelentőségű határozatokat az adókivető- és felszólamlási bizottságok, inkább zsüriszerü, az adózóval kötött alku eredményét tartalmazó döntéseitől. De az uj adótörvények alapján számos oly kérdés fog felmerülni, melyek eldöntése kizárólag a bizottságok hatáskörébe tartozik, a melyeket az uj adótörvények homályban és bizonytalanságban hagytak. Itt csak néhány példát emiitünk : A tanuzási kötelesség terjedelme^ melyben a törvény egyszerűen a polgári perrendtartásra utal és egybefoglalja a tanuzás tilalmait és azokat az eseteket, a midőn a tanuk a vallomást megtagadhatják ; mindkét esetben az 1909 : X. t.-cz. 46. §-a és az erre vonatkozó utasítás 55. §-a szerint az illető egyén nem is hallgat hatóki tanú vagy szakértő gyanánt. Nagyon fontos annak a megállapítása, hogy mit kell hivatásos titok alatt érteni, hogy nevezetesen a bankigazgatók kihallgathatók-e ügyfeleikkel való összeköttetésük kérdésében. Nézetünk szerint e kérdésre tagadólag kell felelnünk, mert a sommás eljárás 86. §-a 4. pontja értelmében a nyilatkozat a hivatással járó titoktartás kötelességét sérthetné.** * L. Budapesti Közlöny 1912. évi 188., 189., 251., 257. és 26?. számait. **• Az uj perrendtartás (1911 : I.) 299. §. 4. pontja ezzel egybevág. A német