Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 9. szám - Az 1871:XLIII. t.-cz-be iktatott államszerződés. 3. [r.]

y 10 DF KIRÁLYFI ÁRPAD §-ainak idézett rendelkezéseit, a ki tehát e delictumok halmazatát követi el, annak visszatérése esetén kedvezőbb lesz a helyzete Magyarország területén, mint annak a jogosult kivándorlónak, a ki eleget tesz az e törvényekben előirt nehéz feltételeknek, de sőt kedvezőbb lesz a helyzete, mint az itthon maradó és állampolgári kötelezettségeit teljesítő állampolgárnak. Mert mig a ki nem vándorló polgároknak nem nyújt a jog semmiféle kedvezményt a védkötelezettség lerovása szempontjából, ezeket szigorúan fenyiti a védkötelezettségre nézve fennálló szabályok legcsekélyebb megsértéséért is, — pl. az összeirásra való jelentkezésnek puszta gondatlanságból történt elmulasztásáért is, — addig azt, a ki nyilvánvalóan dolosus czélzattal, védkötelezettségének kijátszása czéljából honosíttatja magát az Unióban, a büntetlenség kedvezményével ajándékozza meg. Ez a visszás eredmény annál súlyosabban sérti jogérzetünket, mert a mikor az állam a jogosulatlan kivándorlókat különös kedvezményekben részesiti, ezzel voltaképen indirecte itthon maradó polgárait bünteti. A II. czikk rendelkezéseinek végső eredménye ezek szerint az lesz, hogy az Unióba vándorolni jobb, mint más államba vándorolni, de sőt jobb, mint otthon maradni. Ámde hol a jogi indoka annak az egyenlőtlen megítélésnek, a mely mellett a kivándorlásnak geograííailag eltérő czélpontjai szerint eltérő jogi helyzetet nyújtunk polgárainknak? Hol az indoka és magyarázata annak, hogy a mikor törvényhozásunk egymásután alkot szabályokat a véderőnek a kivándorlással szemben való megoltalmazására s a mikor az európai államoknak egyike sem állit annyi korlátot és olyan szigorú korlátokat a kivándorlók elé, mint a mi kivándorlási törvényünk, * hogy akkor fentartunk egy szerződést, a mely éppen a kivándorlás legveszedelmesebb fajtája, a hadkötelesek tiltott kivándorlása számára állit kivételes közjogi és büntetőjogi privilégiumokat. * L. az 1909 : II. t.-cz. 2—5. §-ait.