Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - Joggyakorlatunk az 1912. évben büntetőügyekben

298 BÍRÓI GYAKORLAT. előmozdította s künnyitette-e a társ által véghezvitt tett elkövetését (BDlár VI. in-)A C. állapítja meg, vajon a vádlott testi épségét közvetetlenül fenyegető támadás elhárítása védett cselekedett-e, hogy tette szükséges volt-e a támadás elhárítására (BDlár VII. 10.). A C. állapítja meg, hogy a fiatalkorú vádlottnak a cselekmény elkövetésekor megvolt-e a büntethetőséghez szükséges értelmi s erkölcsi fejlettsége (BDlár VII. 50.). Szemben az alsófok felmentő Ítéletével, bűnösséget állapított meg a C, az alsófok által megállapított tényekből azt a következtetést vonván le, hogy a vádlott nem tarthalta magát jogosítottnak a sértett váltóaláirásának eszközlésére (BDlár VI. 63.). A C. állapítja meg, hogy okirat-e a megsemmisített irat s hogy azt a vádlott a sértettnek megkárosítása végett semmisitette-e meg (BDlár VI. 89.); hogy vádlott a hitelezők megkárosítása végett müködött-e közre értéktárgyak elidegenítésében (BDlár VI. 101.); hogy vádlott bebizonyitotta-e az inkriminált állítás valódiságát (BDlái VI. 115.); vajon a hatóság előtt való rágalmazás vétségével vádoltnak vádja valótlannak bizonyult-e (BDlár VII. 22.); vajon a sértett hatósági közeg hatóság meghagyásának végrehajtásában járt-e el (BDlár 130.); vajon jogtalanul súlyosan bántalmazta-e a megölt személy a halált okozó testi sértéssel vádoltat (BDlár VI. 133.); hogy a hűtlen kezeléssel vádolt személy károsítás végett cselekedett-e íBDlár VI. 140.); hogy a vesztegetés vétségével vádolt abból a czélból adta-e az ajándékot a közhivatalnoknak, hogy ez megszegje kötelességét (BDlár VI. 149.); hogy a közhivatalnok a kapott ajándékért megszegte-e kötelességét (BDlár VII. 9.); hogy a tanú vallomása az ügy lényeges körülményére vonatkozott-e s az tárgyilag való-e; hogy a vádjott, vallomásának tartalmi valótlanságát tudta-e, avagy gondatlanság terheli-e őt az objective hamis vallomás tétele körül vagy végül vétlen tévedésből vallott-e valótlanul (BDlár VI. 152., 201.; BDlár VII. 33.); hogy a sértett nő a Bn. 44. í;-a szempontjából tisztességesnek tekintendő e (BDlár VI. 204.); hogy a vádlott mint meghatalmazott megbízása körében követte-e el a csalást (BDlár VI. 235.). Ezek a határozatok szakbirósági ügyekben keltek. Érdekes példája volt a bűnösséget megállapító verdikt alapján hozott ítélet anyagjogi felülvizsgálatának a BDlár VII. 51. sz. a. közölt határozat. Ez esetben a rablási főkérdés nem volt szabatosan szerkesztve s jelesül nem foglaltatott a kérdésbe az, hogy az erőszak az elvétel végett alkalmaztatott; ezért a C. — szemben az alsóbirósággal — csupán lopást állapított n eg. //. Eljárás a\ esküdtbíróság előtt. A főkérdés szerkesztése kérdésében a C. most már következetesen a Baumgarten-íéle álláspontot vallja. így a BDtár VI. 171. sz. a. közölt esetben kimondta: A Bp. 355. í;-ában megkívánt ténybeli körülmények és