Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - Az osztatlan közös legelőkről szóló törvény

MAGYAR JOGÁSZEGYLET. sitése végett mit kell bizonyítania annak, a ki arra hivatkozik ; ezt a bizonyítási témát is tételenként külön kell, hogy megállapítsa a törvényhozó. Az anyagi jogi törvényt jelölte meg előadó a bizonyítási téma specziális szabályozásának legalkalmasb helyéül ; az egyes normák pozitív, vagy negatív szövegezésével, kizáró, vagy kivételt statuáló fordulatokkal szerinte mindig kifejezésre juttathatja a magánjogi törvény, hogy per esetén mit tekint bizonyítandó témának. Az előadó eszméje, mely átmenetül szolgál az abstrakt szabályozás és a konkrét birói megállapítás között, egészen újnak nem mondható. Hisz már 1803-ban megírta volt Schneider, hogy szükség van a magánjogi és perjogi kódex mellett egy harmadik törvénykönyvre, a perben álló magánjogi és perjogi kódex mellett egy harmadik törvénykönyvre, a perben álló magánjog, a bizonyítási teher kódexére és azt nagy körültekintéssel meg is szerkesztette «Vollstándige Lehre von rechtlichen Beweise in bürgerlichen Rechtssachen» czimen. Azt a gondolatot pedig, hogy a bizonyítási teher szabályai implicite az anyagi jogi törvénybe foglaltassanak, először Fischer vetette fel «Recht und Rechtsschutz» cz. tanulmányában és az ő initiaczivájára kísérelte azt meg a német polgári törvénykönyvet szerkesztő bizottság a második szövegben. Példájára a mi törvénykönyvünk tervezeie is tekintetbe vette a szövegezésnél a bizonyítási teher szabályait. A német irodalomban túlnyomó az a vélemény, hogy a B. G. B. szövegezése sok helyütt nem felel meg a bizonyítási teher szabályának és hogy ezért azt ebből a nézőpontból irányadónak elfogadni nem is lehet. És Lőw is kénytelen volt megvallani, hogy csak helyenként sikerült a Tervezetnek a szöveget ugy megállapítani, hogy abból a bizonyítandó téma is kitűnjék. Nem hiszszük, a mit előadó remél, hogy a Tervezet ujabb átdolgozása során elérhetnők azt, a mire a német tudomány és kritika hiába törekedett. Mert nem is lehet az anyagi jogi törvény tényálladékait mindenesetben a bizonyítandó téma szerint szövegezni. A törvényhozó sem ezermester, ki egyszerre löbb feladatot tudna megoldani. Már pedig, különböző két feladat: jogviszonyok szabályozása és bizonyítási teher megosztása. Más elvek szerint és más czélzattal történik az egyik, mint a másik. Az anyagi jog szabályai elsősorban a jogalanyokhoz szólnak é^ perre való tekintet nélkül rendezik köztük a viszonylatokat. A bizonyítási teher szabálya azonban a bíróhoz szól, a perre vonatkozik és csakis abban kel életre. Ha a magánjogi törvény egyben a bizonyítás terhét is szabályozná, nyilván tőle idegen elemet venne fel magába, idegen szempontot ; a jogi normákat egyszerre szabad szemmel és a per szemüvegén át is nézné. A magánjogi törvény csak tekintettel lehet ugy mellékesen a bizonyítási teher szabályozására, de nem tűzheti ki megoldandó feladatul. A mimhogy a B. G. B. és a mi Tervezetünk is csak tekintettel vannak a bizonyítási teher szabályára, de nem tulajdonítanak önmaguknak e részben is kötelező hatályt. Ily kijelentés egyikben sem foglaltatik. Mindkettő, mint az Indokolások mondják, a bizonyítási teher