Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 4. szám - A büntetőtörvénykönyv reviziója

D? DEGRÉ MIKLÓS mentést azzal, hogy vádlott ténykedése nem képez sikkasztást, Hogy ez az érvelés jogászilag nem áll meg, az kétségtelen. De a tábla bátor döntése tiszteletet érdemel, s az minden irányban megnyugvást is keltett. Egy más esetben végrehajtó foglalás foganatosítása végett jelent meg egy tanyán. A gazda, meg akarván akadályozni a foglalást, felszólította fiait és cselédeit, hogy azt vasvillákkal és kapákkal felfegyverkezve akadályozzák meg és a végrehajtót dobják ki. Ezek eleget is tettek a felhívásnak, szám szerint mintegy nyolczan neki mentek a végrehajtónak, ki kénytelen volt visszavonulni. Az összes közreműködők hatóság elleni erőszak bűntettével vádolva kerültek a törvényszék elé és pedig a gazda mint felbujtó (BTK. 168. §.). A tárgyaláson a tényállás nem volt vitás. A büntetés kiszabásánál a törvényszék alkalmazta a BTK. 92. §-át, a gazda fiait és cselédeit enyhe fogházbüntetéssel sújtotta, a gazda ellen azonban, mint minimális büntetést, hat havi börtönbüntetést volt kénytelen kiszabni". A büntetés felette súlyosnak mutatkozott, mert vádlott büntetlen előéletű, 70 éves öreg ember volt. Erezte ezt az aránytalanságot ugy látszik a tábla is, mert a gazdát {elmentette. Ráfogta, hogy tevékenysége nem meriti ki a felbujtás tényálladékát. Ez a döntés is feltétlenül tiszteletet érdemel, mert a jogrendet a felmentésnél súlyosabban sértette volna a bűnösséggel arányban nem álló szigorú büntetés végrehajtása. Tudok azután még egy esetről, a mikor a törvényszék foglalta el a liberális, de bátor álláspontot. Akkor a vád tárgya magánokirathamisitás büntette (BTK. 40]. §. 1. pont) volt. Egy élemedett korú gazda ember és neje voltak vádolva azzal, hogy egy kisebb összegről (ha jól emlékezem 300 koronáról) kiállitott váltóra két rokonuk aláírását azok beleegyezése nélkül reá vezették, s a váltót egy pénzintézetnél leszámítolták. Vádlottak beismerésben voltak.