Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - Az egyoldalú ügylet. 2. [r.]

7 ÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. 2)> keresnünk A Tervezet ugyanis e fejezetekben az egyoldalú ügyletekről hallgat. Nem puhatolható ki, miért inkább önmagától értetődő kivételek ezek, mint teszem a cselekvőképességről avagy a képviseletről szólók, melyeket a Tervezet kiemel ? Ha az egyoldalú ügylet tárgya, tényállás hibái, azok rendszerinti megkötése és szokásos mellékkikötései csakugyan különböznek a szerződésektől, miért kellett róluk hallgatni, holott ép ezek az ügyleti joganyagnak törzstételei? Viszont mely okból kellett kiemelni például a képviseletet, mely különösen ennél az ügyletfajnál sem gyakoriságában, sem jelentőségében meg sem közelíti a hallgatólagosan mellőzött tételeket ? És vajon indokolt-e ez utóbbiak mellőzése, holott mint láttuk, az eddigi elméletnek sincs szava róluk ? Más ez mint utalás oly jogszabályokra, melyek eddigelé kifejtve sincsenek, és lehet-e szabályozni ugy, hogy valamiről suttogva sejtetjük, hogy az holmi titokzatos kivétel? Azonban a Tervezet szabályai hibásak is. Nem való az, hogy egyoldalú ügylet, rendszerint bármely alakban köthető.* A feltétel és az időhatározás is másként hat az egyoldalú ügyletek igen fontos csoportjainál, mint a kétoldaluaknál.** Az értelmezési és a tényálláshibákra vonatkozó szerződési tételekből szintén nem másolhatók le egyszerűen az egyoldalú ügyleteket tárgvazók. Különös az is, hogy a Tervezet nem találta szükségesnek, hogy a «megfelelő» szabályozásban rejlő korlátozás tartalma iránt némi tájékozást adjon. A mi csak «megfelelően*) alkalmazandó, annak van meg nem felelő része is, szóval a Tervezet szerződési kiterjesztései is tulajdonképen kivételek. Hol keressük hát a «megfelelő") kiterjesztések elhatárolását a «meg nem felelőktől», hogyan állítsuk ezeket szembe a különös kivételekkel és a csak sejtetett általánosakkal ? íme : a Tervedet a% egyoldalú ügyietekről négyféle szabálycsoportot tartalmaz, melyek kö\ül egyről: a különös kivételekről tünetesen s\ól, a többi hármat jól-rosszul és pedig inkább rosszul mini jól, sejteti. Vájjon a Tervedet törvénynek kés\ült-c, avagy kabalis\tikus műnek ; Ha pedig okoskodásom scholasztikus, — egynémely kérdésemet a Főelőadmány ezzel a jelzővel intézi el — akkor az általános kivételek szabálycsoportját akár el is ejthetem. Ez esetben a hallgató fejezetek a szerződési tételek hallgatólagos kiterjesztései. Erőltetett felfogás, de az enyémtől különböző, tehát nem scholasztikus. Azonban e mellett megoldatlan, sőt rejtélyes ismét az, mely okból hallgat a Tervezet ép a legfontosabb szabályokról, miért terjeszti ki azokat csendben, holott sokkal kevésbé jelentőségteljeseknél világos rendelkezést talál szükségesnek ? * V. ö. 94v és 951. §§. ** Hagyomány, végrendelet, stb.