Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - Az egyoldalú ügylet. 2. [r.]

254 TÖRVÉNY ELŐKÉSZÍTÉS. A világos rendelkezések is nyomban homályosabbakká válnak, ha meggondoljuk, hogy viszonyuk a hallgatólagos kiterjesztésekhez kétséges. A hallgatólagos kiterjesztés «megfelelő»-e csupán, vagyis korlátolt, avagy feltétlen és korlátlan ? Első esetben : mik a hallgatólagos kiterjesztés alóli kivételek? A másodikban mi a két csoport: a «megfelelő» és a <.feltétlen » egyenlősítés elválasztásának inditó oka és terjedelme? A Tervezettel szemben feltoluló kérdéseket el kell hagynom, noha csak kis részüket jeleztem. Felvetésük részint eredménytelen, hiszen a Tervezet utjai ugy látszik minden scholasztikus akadékoskodástól függetlenül a priori meg vannak határozva, részint tulmessze vezetne itt kitűzött czélom~tól. Még csak annyit, hogy a fentebb adott kétféle magyarázat puszta lehetősége is már hangosan szólal fel a mellett, hogy a Tervezet egyoldalú ügyleteinek szabályozása ellen még sokkal súlyosabb és számosabb aggály támad, mint a már önmagában is igen kifogásolható alapanyag : a szerződésekről intézkedő rendelkezések ellen. Mindent összevéve a Tervezel joga és a mai elméid a% egyoldalú ügylelek kölelemfakasztó erejének futólagos említésén kívül anyagunkról általánosabb telelt nem tartatma^. A\ egyoldalú kötelmi ígéretről s\óló szabályt keveslem, a iöbbi egyoldalú ügyhlekre vonatkozókat meg egyáltalán nélkülözöm. Azt hiszem felesleges indokolnom, hogy ezekre szükségünk van. Többek között azért is, mert nélkülük a szerződés kérdései, melyekről oly sokat irtak és melyeket oly kevéssé fejtettek még meg, kellőleg meg nem alapozhatok és mert az egyoldalú ügyletek általános tanainak felderítése a modern magánjog legfontosabb kérdésének : az emberi cselekmények elméletének elengedhetetlen előfeltétele. Dr. Almási Antal. (Folytatása következik.)