Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - A kollektív védjegyek és a washingtoni iparjogvédelmi konferencia

248 TÖKVÉN Y ELŐ KÉSZÍT ÉS. Nézetem szerint ugyanis e 2 ik bekezdés alapján csakis a lajstromozás alaki kellékei tekintetében állithatnak fel az e^yes országok törvényhozásai korlátozó intézkedéseket, esetleg represszáliákat. Az anyagi rendelkezéseket az első bekezdés állapnja meg és azokkal ellentétes rendelkezéseket a 2-ik bekezdés adta felhatalmazás alapján sem lehet statuálni. Miután az első bekezdés értelmében a testületek védjegyeit, feltéve, hogy a testületek fennállása a származási ország törvényeivel nem ellenkezik, oltalmazni kell akkor is, ha kereskedelmi vagy ipari teleppel nem bírnak, nem lehet olyan rendelkezést statuálni, mely az oltalmat még más anyagi jogi feltételtől, mim a minő a származási ország törvényeivel való nem ellenkezés, függővé tenni nem lehet. Ha a 2-ik bekezdésnek olyan értelmet akarunk adni. melylyel az az első bekezdés mellett egyáltalán megállhat, annak a mindegyik ország által függetlenül megállapítható feltételekre vonatkozó kitételét csak ugy értelmezhetjük, hogy itt csak alaki kellékekről lehet szó. Egy oly rendelkezés azonban, mely az oltalmat pl. attól tenné függővé, hogy a testület a termelésnek valamely a köz szempontjából lelentős relevancziájának előmozdítására vállalkozzék, nem alaki jogi, hanem anyagi jogi rendelkezés lenne és feltétlenül ellenkezik az első bekezdés általános anyagi jogi elvi kijelentésével. Ám feltéve azt, hogy a magyar törvényhozás tultenné magát ezeken az aggályokon és csakugyan anyagi jogi rendelkezésekkel bástyázná körül ily kinövések megelőzése czéljából a kollekiiv védjegyek intézményét, az unióbeli kapcsolatunknál fogva ily kinövések lehető ége mindazonáltal adva van. Gondolok a következő esetre: A nemzetközi unió kötelékébe Szerbia is tartozik. Feltéve, hogy Szerbiában egv nemzeti kollektív védjegy jegyeztetik be, azt a telle-quelle rendelkezés folytán hazánkban is lajstromozni és oltalomban részesíteni kénytelenek leszünk. Már most a hazai szerbek körében az ily védjegygyei ellátott áruk, mint kétségtelenül szerb származású áruk, bizonyára nagyobb keletnek fognak örvendeni és igy kerülő uton mégis csak előállanak a kinövések. A washingtoni konferenczia határozatait erre való tekintettel beczikkelyezni nem szabad. A be nem czikkelyezésből semmi baj vagy hátrány nem származhat, mindenekelőtt azért, mert az egyezmény 18. czikke értelmében a régebbi egyezmények érvényben maradnak akkor is, ha a washingtoni egyezmény nem ratifikáltatnék, másodsorban pedig azért nem, mert azokat az uj elvek, melyeket a washingtoni konferenczia megállapított, kivéve a kollektív védjegyek intézményét, hazai joggyakorlatunk által amúgy is ei voltak már ismerve. Miután azonban a kollektív védjegyek intézményére szükség van, azt meg kell valósítani. Novelláris ut erre igen alkalmas eszköznek kinálr kőzik, annál is inkább, mert védjegytörvényeinknek egyik-másik rendelkezése revízióra szorul. A készülő novellát azután fel lehetne használni arra, hogy a washingtoni konferenczia megállapodásainak egyikét-másikát,