Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - A kollektív védjegyek és a washingtoni iparjogvédelmi konferencia

TÖRVÉN VE LO KÉSZÍTÉS. Sajnos, de tagadhatatlan tény, hogy nemzetiségeink körében szeparatisztikus törekvések élnek. Ha e törekvések politikai téren nem is jelentkeznek oly nyíltsággal, annál több előjelüket észlelhetjük gazdasági téren. S a jövőre nézve ezeknek csakis erősbödésétől lehet tartani. Utalhatok e tekintetben a román nemzetiségi mozgalom szolgálatában álló bankokra, takarékpénztárakra ; sőt mint ezt nemrégiben a lapok újságolták, ujabban nemzetiségi jellegű és határozottan a nemzetiségi szeparatisztikus czélokat szolgáló szövetkezetek is keletkeztek. Utalhatok e tekintetben továbbá arra, hogy a társországok területén, Horvát-Szlavon-Dalmátorszagokban és a tengerparton azok az áruk, melyek a Szokol egyletek, a Szt. Cyrill vagy Szt. Method-egyletek jelvényei alatt kerülnek forgalomba, teljesen kiszorítják a többi árukat egyedül ama hit alapján, hogy az ily védjegyek alatt forgalomba hozott áruk nem idegen, hanem sz:áv származásúak. Utalhatok e tekintetben továbbá arra a körülményre, hogy a hazai gyárosok a hazai gyártmányokat idehaza a nemzetiségi vidékeken óvakodnak magyar szármezásra utaló csomagolásban vagy védjegyekkel forgalomba hozni, hanem piaczaik szerint az illető nemzetiség előtt közismert nemzetiségű motívumokból merített csomagolást vagy védjegyeket választanak. Ilyen tendencziák mellett a washingtoni konferenczia határozatainak beczikkelvezésével lehetővé tennők, hogy nemzetiségi czélzatu testületek a részükre bejegyzett védjegyet a kö elékükbe tartozó nemzetiségi termelők, iparosok, kereskedők javára a magyar származású áruval szemben az illető nemzetiség körében valóságos boycott-jelvénynyé tegyék, a menynyiben rögtön és könnyen megállapítható lenne, hogy melyik egy nemzetiségi termelőnek, kereskedőnek és iparosnak az áruja és melyik nem. Mindezek természetesen csak lehetőségek, de a mai viszonyokat véve alapul, oly lehetőségek, melyek feltétlenül be fognak következni * Törvényhozási intézkedésekkel elősegiteni a nemzetiségekre való tagozódás lehetőségét is, nem lehet helyes legiszlativ politika feladata. Azt sem lehet állítani, hogy a washingtoni konferenczia yb. czikkének 2-ik bekezdése módot nyújtana arra, ho^y az ily kinövéseknek eleje vétessék. E 2-ik bekezdés ugyanis igy szól : Mindegyik ország azonban függetlenül határozza meg azokat a feltételeket, melyek mellett ilyen testületeknek véd,egyeit lajstromozni és oltalmazni fogja. * Hogy nem festek ördögöt a falra, hivatkozom Dr. Szirmai Rikárd-nak a Jogtudományi Közlönyben 1915 jan. 10-én «Az együttes (kollektív) védjegy és a washingtoni konferenczia határozatai* cz. megjelent dolgozatára, melyre, mivel már jelen dolgozatomnak nyomdába való adása után akadt kezembe, már nem áll módomban itt kitérni. Szirmai a következőket mondja: «Nagyon is közel fekszik az az eshetőség, mondhatnánk az a veszély, hogy minálunk az együttes védjegy intézménye ujabb gyujtóanyagot vihetne bele a nemzetiségeknek a magyarsághoz való viszonyába és hogy azt a nemzetiségek partikularisztikus áramlatoknak gazdasági téren való istápolására, a gazdasági versenynek a nemzetiségi ellentétek talajára való fektetésére használhatnák fel.*