Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - A kollektív védjegyek és a washingtoni iparjogvédelmi konferencia

246 TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. közönség egyetemére nézve releváns szempontjainak megjelöléséhez többele részéről fűződő érdek kielégítése, gazdasági szükségesség. Mindazok az esetek ellenben, melyekben nem ily czéiokról van szó, tulmennek a gazdasági szükség által indokolt határokon. Ezek előrebocsátása után vizsgáljuk meg már most a washingtoni/ konferenczia határozatait. A yb. czikk szerint, ez olta ómban részesiti a testületeknek védjegyeit még akkor is, ha az illető testületeknek kereskedelmi vagy ipari telepük nem volna, feltéve, hogy a testületek fennállása a származási ország törvényeivel nem ellenkezik. A szövegezés felöleli az általam felsorolt összes eseteket, sőt azokon tul is megy, a mennyiben annak alapján lehetséges, hogy p. o. egy tisztán karitatív asztaltársaság összes tagjai, termelők, kereskedők, iparosok stb. vegyesen használhassák ugyanazt a védjegyet. Nézetem szerint ez az általános szövegezés, mig egyrészt túlmegy a. gazdasági szükség által indokolt határokon, másrészt épen sajátos hazai nemzetiségi viszonyaink közepette nagy veszedelmeket rejt magában. A fentiekben kifejtettem, hogy a kollektív védjegyek intézményét, mily feltételek mellett indokolja a gazdasági szükségesség. Azokból nyilvánvaló, hogy első feltétel a gazdasági, termelési, előállítási szempontokatkövető testület. Az oly szövegezés tehát, mely nem ily testületekre korlátozza az intézményt, hanem mindennemű egyesületnek adja meg a jogot,, és a mellett a testület elé kitűzőit czélban még a köz szempontjából va'ó> jelentőségnek a kritériumát sem kívánja meg, túlmegy a gazdasági szükségen. De az ily szövegezés megfosztja a védjegyet valódi rendeltetésétől, mely abban áll, hogy bizonyos árukat más hasonló áruktól megkülönböztessen. Ha kollektív védjegyet a fenti szövegezés mellett mindennemű testület szerezhet, és azt azután a testűiéinek minden tagja használhatja,, a védjegy teljesen elveszti individualizáló jellegét, mert a legkülönfélébb fajú, minőségű, anyagú, rendel etésü stb. árukon fogunk találkozni vele. Ha ellenben a kollektív védjegyet csupán a gazdasági szükség által indokolt határok között engedjük, ha csak ott engedjük meg, a hol a testületek a termelésnek, az előállításnak a köz szempontjából való bizonyosrelevancziájánál fogva erre szükséget tudnak felmutatni, ott ez beállani nem fog, mert daczára annak, hogy ugyanazt a védjegyet többen használhatják és használják is, az illető áruktól más árukat megkülönböztetni igen jól lehet majd, arra pedig, hogy az illető árukat egymástól is meg. lehessen különböztetni, szükség nincs, mert a lényeg nem az, hogy ki, melyik termelő személyiségének köszönhetik létezésüket, hanem az, hogy azon a vidéken, azok szerint a normák szerint készültek, mely vidéket, mely normákat a fogyasztó keresi. Sajátos nemzetiségi viszonyaink közepette azonban a washingtoni konferenczia szövegezése veszedelmes nemzetiségi boycott-jelzéssé válhat-