Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - A kollektív védjegyek és a washingtoni iparjogvédelmi konferencia

TÖKVÉNY ELŐ KÉSZÍTÉS. Következetesen ugyan e kritériumok az 1909. évi tervezetben, főleg a testületi védjegyeket illetőleg, végigvezetve nincsenek. így a 82. §. -szövegezése alapján szakszervezetek, a mennyiben tagjaik áruk termelésével foglalkoznak, együttes védjegyet szerezhetnek, bár kétségtelen, hogy a szakszervezeti kötelékben való termelés, merőben ez — s nem p. o. az árunak valamely ez által elért különös minősége, a fogyasztók egyeteme szempontjából érdekkel nem bir. Ezen semmi fennakadni való nincsen. A kollektív védjegyek intézményét behatóbban az irodalom csak a legutóbbi időben tanulmányozza és fenti kritériumok a legújabb vizsgálódások, a legújabb tapasztalatok eredményei. Maga az 1909. évi tervezet szerzője is az indokolásban több helyen hangoztatja, hogy az általa kontemplált szabályozást csak kísérletnek tekinti és hogy maga sincs meggyőződve afelől, hogy az a gyakorlati élet szempontjából be fog válni. Felmerülhet már most az a kérdés, vajon feltétlenül szükség van-e e czélból védjegyre és az ez által eredményezett nagyobb oltalomra és nem-e teljesen elegendő a mai állapot, mely szerint az érdekeltek, mint védjegyjogilag nem oltalomképes megjelöléssel, megjelölik áruikat a származási jelzővel é< másrészt e származási jelzőnek más árukon való használatát az ipartörvény 58. §-a a'apján megakadályozzák? A kollektív védjegyek intézménye ugy a fogyasztó közérdek , mint a vállalkozó magánérdek) szempontjából számos oly előnyt nyújt, mely a mai jogállapot mellett el nem érhető. A köz szempontjából legnagyobb előnye a kollektiv védjegyek intézményének, hogy a fogyasztóközönség egyszerű, gyakorlati módon, hatósági garanczia mellett győződhetik meg róla, hogy csakugyan azt kapja, a mit keres. A termelés szempontjából viszont az az előnye az intézménynek, hogy ugy az oltalom megszerzésével, mint az érvényesítésével járó költségek többekre eloszolván, könnyebben fogják magukat az érdekeltek arra elhatározni, hogy védjegyüket ugy bel- mint külföldön belajstromoztassák •és bitorlás esetén arra, hogy a megtorló lépéseket megtegyék. Az áruk forgalombahozatala, az áruk, a védjegy hirdetése, ismertté tétele, mind kisebb költséggel jár az egyesre. Mindezek HZ előnyök végeredményben a fogyasztó javára is szolgálnak. Végül nem szabad szem elől tévesztenünk azt sem, hogy a kollektiv védjegyek á'tal védelem érhető el oly esetekben, midőn egyéb eszközök segítségül nem vehetők. A hazai termelés igazolására ily védjegyek kínálkoznak legalkalmasabbaknak. Ennek meggondolása szülte azután a külön éle nemzeti védjegyek létesítésére irányuló mozgalmat 'hazánkban is az 1006. évben keletkezett tulipán-mozgalmat . A kollektiv védjegyek intézménye tehát, mint az áruk minőségének, mibenlétének stb. a termelésben, előállításban nyilvánuló és a fogyasztó-