Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - A kollektív védjegyek és a washingtoni iparjogvédelmi konferencia

244 TÖRVÉN YELŐKÉSZITÉS. szabad ugyanis szem elől -téveszteni, hogy mindennemű védjegy, igy a kollektív védjegy is, elsősorban a fogyasztók tájékoztatására szolgál és ezért mindkét szempontnak, de főleg ez utóbbinak fenn kell forognia. A hol nem mindkettő együttesen forog fenn, ott elegendő leend az egyszerű kereskedelmi védjegy is. Arra a fogyasztóra nézve, ki nem specziálisán magyar származású vásznat keres, teljesen mindegy, akár liliom, akár rózsa, vagy kék csillag védjegyű vásznat kap, feltéve, hogy a minőség ugyanaz. Másrészt pl. egy munkásszakszervezetre nagy előnyt jelentene, ha sajátlagos védjegye volna, melyet a szervezethez tartozó minden tag, termelő, iparos, kereskedő és mindenki, kinek azt a szervezet a munkásczélokra fordított áldozatok ellenértéke fejében megengedné, használhatná, de itt viszont nem oly körülményekről van szó, melyek a fogyasztóközönség, egyetemét, hanem annak csak egy részét, a munkásköröket és az azokhoz érzelmileg közelállókat érdeklik. Ugyan e gondolatmenet tükröződik vissza a kereskedelmi miniszternek 1909. évi védjegyoltalmi tervezetében. A regionalis védjegyek tekintetében a 84. §. oly világosan szól, hogy azt világosabban kifejteni sem lehetne. De kétségtelenül megállapítható ugyan e gondolatmenet az u. n. testületi védjegyek tekintetében is az indokolásból. Ez ugyanis a regionalis védjegyekre vonatkozó rész után igy szól : Minthogy pedig ar. ilyen regionális védjegyek mellett gyakran lehetséges az is, hogy egyes, jogi személyiséggel nem bíró egyesületek vagy testületek a maguk tagjainak hasonló minőségű áruit szintén ilyen együttes védjegygyei kívánják megkülönböztetni, mert jelentékeny forgalmi értéket képviselhet az, hogy a közönség az áruk ilyen védjegyéből tájékozást szerezhet az iránt, hogy az árut ilyen jóhirnevü egyesület vagy testület tagjai mintegy az egyesület vagy testület ellenőrzése mellett termelték vagy állították, elő, ezekre nézveis lehetővé kellett tenni az ilyen együttes árumegjelölések megszerzését* Ez az indokolás is a termelésnek, az előállításnak a köz szempontjából való relevancziájával indokolja a testületek, egyesületek együttes védjegyeinek szükségességét. Ugyancsak pregnánsan jut kifejezésre ugyan e gondolatmenet avédjegytörvények módosításáról közzétett 1901. évi javaslatban. Sőt e javaslat a termelés, előállítás, a köz szempontjából való re!evancziájának kidomborításában annyira megy, hogy csakis a regionalis védjegyeket ismeri el. A vonatkozó indokolás ugyan, midőn igy szól : Ily szükségletet képér az, hogy ne csak kereskedők, iparosok és termelők egyenkénr, hanem* azoknak bizonyos érdekeltségi köre, igy nevezetesen bizonyos helyen vagy vidéken termelt áruknak más áruktól való megkülönböztetése czéljából egy közös védjegyet biztosithasson magának — elismeri, hogy a regionalisvédjegyek mellett másnemű kollektív védjegyekre is van szükség, maga az előadói tervezet szövege azonban a testületi védjegyek kategóriáját feí nem állítja.