Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - A kollektív védjegyek és a washingtoni iparjogvédelmi konferencia

TÖRVÉN YELŐ KÉSZÍTÉS. ^a termelőnek, forgalomba hozó vállalkozónak személyiségét állitja előtérbe, "hanem azt a közületet — legyen az ország, vidék, város, testület — •melynek az alkotó tagja. Ha már most el akarunk jutni a kollektív védjegyek helyes fogalmához, vizsgálnunk kell azt, hogy mely esetek azok, melyekben azoknak létezését a gazdasági szükség indokolja. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ott, hol létezésük gazdasági szükségesség által indokolva nincsen, az intézmény felesleges. A példák, melyeket felsoroltam, teljesen kimerítik a gyakorlati életben felmerülő azokat az eseteket, melyekben a kollektív védjegyek intézményére szükség van. Az eseteket összefoglalva, két kategóriát állithatunk fel: szükség van a kollektív védjegyre annak megjelölésére, hogy hol, mely földrajzi helyen készült, állíttatott elő valamely áru és szükség van ^ kollektív védjegyre annak megjelölésére, hogy milyen egyesülethez taríozó, mily szűkebb kötelékben egyesült termelőtől ered az áru. Az összes esetekben oly körülmények kidomboritásáról van szó, •melyek a termelés, az előállítás szempontjából bírnak jelentőséggel. Az • egyik kategóriánál ilyen a hely, a másiknál pedig ilyen a valamelyik egyesülethez való tartozás. A fogyasztóközönség ugyan végeredményben csupán az áru minősége, mibenléte iránt érdeklődik, minthogy azonban ezekben az esetekben az előállítási, a termelési hely, illetőleg egyesülethez való tartozás megjelölése szolgál garancziául, közvetve, mint elsődleges követelmény a származási helynek a termelési, előállítási hely értelmében való megjelölése, illetőleg •valamely szövetséghez való tartozás jelzése jelentkezik. Ebből a szempontból a kollektív védjegy intézménye főleg az első kategóriánál ugy jelentkezik, mint a védjegytörvényeknek a származási jelzők használatát eltiltó rendelkezéseinek enyhítése, korrektivuma. A védjegytörvények ugyanis abból indulva ki, hogy a származási jelző használatára az illető jelző által érdekelt minden iparosnak szüksége van, annak <egy vállalkozó által kizárólagossági joggal való lefoglalását nem engedik meg. Miután azonban a származásnak bizonyos áruknál való feltüntetésére szükség van, a fenti szigorú rendelkezés akként enyhül, hogy azt mindenki, kinek arra szüksége van, használhassa. A belajstromozásból egyébként kizárt származási jelző épen azáltal válik kollektív védjegygyé, hogy azt minden érdekelt használhassa. A felsorolt esetekben, mint láttuk, kizárólag a termelésnél, előállításnál kidomborodó szempontok bírnak jelentőséggel. Ebből levehetve a következtéiéit, felállíthatjuk a tétélt, hogy a\ áruk minőségének, mibenlétének csak a termelésben, előállításban, a termő talaj minősége által nyeri tulajdonságában nyilvánuló szempontjai a^ok, melyeknek feltüntetése többeknek együttes érdekéi képelheti és a fogyasztó közönség egyeteme szempontjából releváns lehet <o\y mértékben, hogy külön jogintézmény nyel való szabályozása indokolt. Nem 16*