Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - A kollektív védjegyek és a washingtoni iparjogvédelmi konferencia

242 TÖRVÉN Y ELŐ KÉSZÍTÉS. ország törvényhozása szerint nem is szabad utalniok az áru származására, a mennyiben, mint pl. a magyar, német és osztrák védjegytörvény szerint, a kizárólag az áru származására, előállítási helyére utaló szavak a lajstromozásból ki vannak zárva. Sok esetben azonban ennek ismerete, illetőleg a valódi származás felőli bizonyosság fontosabb, mint annak a tudata, hogy megbízható czégtől ered az áru. Ám szolgáljon itt példa gyanánt a mezőkövesdi házi hímzések vagy a kalotaszegi varrottasok ügye. Tudvalevőleg ez áruk a fogyasztóközönség körében különös kelendőségnek örvendenek. Vásárlásuknál azonban a fogyasztóközönséget nem az érdekli, hogy melyik matyó asszony hímezte azt, vagy melyik kalotaszegi menyecske varrta azt, hanem kizárólag az a körülmény, vajon valóban mezőkövesdi vagy kalotaszegi áruról van-e szó. Ez áruknak forgalombahozataláról, megjelöléséről, más árukkal való összekeverési tilalmáról nem intézkednek külön törvényes rendelkezések, minők pl. a tokaji bor tekintetében fennállanak és ezért, ha azok vnlamely közvetítő kereskedő forgalmi védjegyével kerülnek a forgalomba, magában a védjegyben semmilyen útmutatást még nem találunk az áru valódi származására. Tegyük fel, hogy van egy Országos Háziipari Szövetség — a minthogy van is, — melynek feladata a háziipar istápolása és termékeinek értékesítése. Tanfolyamokat tart fenn, ellenőrzi a termelést stb. Nem nyerészkedési, hanem önzetlen alapon létesülvén e szövetség, erkölcsi presztízsénél fogva garancziát nyújt arra nézve, hogy az ő révén beszerzett áru csakugyan háziipari és jó termék. Ma, minthogy az ilyen szövetség vállalattal nem bír, védjegyet sem szerezhet, holott nyilvánvaló hogy egy védjegy, melynek révén rögtön kiviláglanék, hogy az áru a szövetség égisze alatt készült, a szövetségre, de főleg a fogyasztóközönségre nagy jelentőségű lenne. Hasonló a helyzet hazánk egyéb vidékeinek vagy egyes városok iparosainak bizonyos sajátságok folytán híressé vált termékeinél (a felvidéki egyes városok halina-szürei, erdélyi gyapjúszövés stb.). Hasonló a helyzet a solmgeni aczélnál ; itt sem érdekli a fogyasztót az, vajon a kérdéses áru az I. A. Henckels czégtől avagy a P. A. Henckels czégtől való-e, hanem egyedül az, vajon tényleg solingeni áru Hasonló a helyzet a franczia boroknál, a kaliforniai gyümölcsnél, a velenczei üvegnél és ezer mas esetben. Nyilvánvaló ezek után, hogy a forgalmi védjegy mellett szükség van még egy másik megjelölésre is. Azt a megjelölést, melyre szükség van, szemben a forgalmi védjegygyei, mely az árut a forgalomba hozó vállalkozónak kizárólagos tulajdona lévén és mely mintegy tulajdonosának személyét állítván közvetlen az előtérbe, individuális védjegynek nevezhető, — kollektív védjegynek nevezzük azért, mert többen vannak jogosítva ugyanazt használni és mert nem