Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - A kollektív védjegyek és a washingtoni iparjogvédelmi konferencia

TÖKVÉN YELŐKÉSZITÉS. A mennyiben az ilyen testületek vagy egyesületek alapszabályainak a bemutatási záradékkal való ellátása (jóváhagyása) nem a kereskedelem­ügyi miniszter hatáskörébe tartozik, az illetékes miniszter, illetve Horvát­Szlavon-Dalmátországok bánja, az ilyen alapszabályokat a kereskedelem­ügyi miniszterrel előzetesen közli és az utóbbi részéről védjegyügyi szem­pontból kivánt módosítások végrehajtását elrendeli. Ilyen együttes védjegyet egy vagy többféle árunemre lehet szerezni. 84. §. Egy vagy több törvényhatóságnak (horvát-szlavonországi megyé­nek) egyes járásoknak, városoknak vagy községeknek ugyanazoknak az áruk­nak a termelésével vagy előállításával foglalkozó lakosai e törvény 82. §-a értelmében együttes védjegyet csak egyes meghatározott egynemű áruik­nak más vidéken termelt vagy előállított hasonlónemü áruktól való meg­különböztetése czéljából és csak akkor szerezhetnek, ha a védjegygyei megkülönböztetni szándékolt áruk olyan természetűek, hogy azoknak bizonyos helyről vagy vidékről való származása az ilyen áruk forgalmi jelentőségének határozott ismertető jele, vagy ha bizonyos vidék egyes árui széles körben különös jó hírnévnek örvendenek. Törvény egyik javaslatból sem lett. A védjegy arra szolgál, hogy a kereskedelmi forgalomra szánt áru­kat más hasonló áruktól megkülönböztesse A védjegy hosszú fejlődési folyamata után ma, midőn az ősi tulajdoni, majd gyártási, termelési véd­jegyből forgalmi jelzés lett, a megkülönböztetés alatt csak annak a fel­tüntetését értjük, hogy az illető árut ki hozza forgalomba. Ma ahhoz, hogy valaki védjegyet belajstromoztathasson a maga részére, nem szüksé­ges az, hogy árukat termeljen, előállítson, vagy az általa termelt, előállí­tott árukat hozza forgalomba, hanem elegendő az, ha árukat egyáltalán hoz forgalomba. Innen a kereskedelmi, forgalmi védjegy elnevezés. A megkülönböztetés a fogyasztóközönség tájékoztatására szolgál. Az a czélja, hogy a fogyasztóközönség, mihelyt egy árunak jóságáról és ennek révén az azt forgalomba hozó vállalatnak megbiznatóságáról meg­győződött, az árut már külsőleg is, könnyen, minden nagyobb figyelem nélkül felismerje és bizalommal legyen a vállalat iránt az általa forgalomba­hozott egyéb árukat illetőleg is. Egyik-másik árunál azonban a fogyasztó­közönség tájékoztatására nemcsak az a lényeges, hogy tudjuk, hogy ki hozza forgalomba a szóbanforgó árut, hanem esetleg az is, hogy ki készítette, termelte, állította elő azt vagy hogy mely városból, vidékről, országból való az, vagy az, hogy milyen egyesülethez tartozó, mily szűkebb kötelék­ben egyesült termelőtől ered az áru. Mindez esetekben az áru igazi származásáról van szó és a származás valódiságának tudata nyújt garan­cziát az áru minősége, mibenléte stb. tekintetében. A forgalmi védjegyek az áru valódi származására nem utalnak a fentieknél fogva, sőt számos Jogállam. XII. évf. 3. t". IÓ

Next

/
Thumbnails
Contents