Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - A kollektív védjegyek és a washingtoni iparjogvédelmi konferencia

240 TÖRVÉNYE LŐ KÉSZÍTÉS. oltalmazni fogják, még abban a\ cselben is, ha a\ illető testületeknek kereskedelmi vagy ipari leiepük nem volna. Mindegyik ország azonban függetlenül határozza meg azokat a feltételeket, melyek mellett ilyen testületnek védjegyeit lajstromozni és oltalmazni fogja.» A mi azoknak az egyes országoknak törvényhozását illeti, a melyek a kollektív védjegyek intézményét nem ismerik, konstatálható, hogy mindenütt erős mozgalom mutatkozik, annak létesítése érdekében. Hazánkban is, a védjegytörvény revíziójával kapcsolatban történtek kísérletek ez irányban ; igy a védjegytörvények módosításáról közzétett 1901. évi javaslatban és a kereskedelmi miniszternek 1909. évi védjegyoltalmi tervezetében. Miután a továbbiak folyamán szükség lesz e két javaslat vonatkozó részeinek részletes ismeretére, azokat már itt ismertetem. Az 1901, évi javaslat 8. i;-a igy szól : Bizonyos helyen vagy vidéken termelt áruknak más áruktól való megkülönböztetése czéljából közös védjegy belajstromozását a hely vagy vidék termelői érdekében, az illetékes kereskedelmi és iparkamara is kérelmezheti. Az 1909. évi tervezet vonatkozó szakaszainak itt érdekkel biró részei pedig így szólnak : 82. §. E törvény szempontjából együttes védjegyeknek tekintendők az alábbi 85—86. §§. értelmében testületek, egyesületek vagy törvényhatóságok (horvát-szlavonországi megyék; járások, városok és községek részére lajstromozott oly árumegjelölések, melyeket e testületek vagy egyesületek tagjai, illetve a törvényhatóságok (horvát-szlavonországi megyék), járások, városok, községek lakói azonos tartalommal és egyenlő kivitelben az általuk termelt vagy készített áruk megkülönböztető jele gyanánt lajstromoztatnak és használnak. A kereskedelmi társaságok védjegyei egyéni védjegyeknek tekintendők és azokat a társaság tagjai maguk nem használhatják. 85. §. Törvényesen megalakult és jogképes mezőgazdasági, erdészeti, bányászati, ipari vagy kereskedelmi testületek vagy egyesületek, ha alapszabályaikba megfelelő rendelkezéseket vesznek fel, a tagjaik vállalatából származó áruknak más vállalkozó hasonló áruitól való megkülönböztetése czéljából az előző 82. §. értelmében együttes védjegyet szerezhetnek. Az ily testületek vagy egyesületek alapszabályaiban meg kell határozni, hogy az együttes védjegy használatának joga a tagokat milyen árukra és mily feltételek mellett illeti meg, hogy a jogosultak névsora miképen és ki által vezetendő, abba harmadik személyek miképen tekinthetnek be, hogy a tagoknak az együttes védjegy használatára vonatkozó joga milyen feltételek mellett szűnik meg és hogy a védjegy együttes használatára jogosult tagok összeségét hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben a testületnek vagy egyesületnek mely szervei és milyen jogkörrel képviselik.