Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - A kollektív védjegyek és a washingtoni iparjogvédelmi konferencia

TÖRVE NYELŐK ÉSZITÉS. 2?9 Störében legelső izben a madridi 1891. évi konferenczián találkozunk a kérdéssel. Az 1883. évi párisi konvenczió tárgysorozatán egyáltalán nem szerepelt. A madridi konferenczia de Ro ajánlatára a negyedik zárjegyzőkönyvbe a következő czikket vette fel: «A városi vagy kollektív védjegyek épen oly oltalomban részesülnek, mint az individuális védjegyek. Bejegyzésüket és bitorlás esetén az eljárás megindítását kérheti bármely hatóság, egyesülés vagy érdekelt." Elvben minden kormányképviselő a javaslat mellett foglalt állást, csupán az angol és svájczi kiküldöttek jelentették ki, hogy a kérdést még kellőképen tisztázva nem látják. A zárjegyzőkönyv azonban egyéb részei miatt nem ratifikáltatott. A berni iroda ezután egy részletes tervezetet dolgozott ki és azt a brüsszeli konferenczia elé terjesztette. A kérdésnek lényegét a tervezetnek 1. és 2. czikke szabályozza, ezért a két §-t itt idézem: • 1. czikk : A helyi származás megjelölésére szolgáló közös védjegyek, melyek valamely szerződő államban nyilvános hatóságok, egyesületek vagy termelők szövetkezetei részére elfogadtattak és oltalmat élveznek, az összes államokban védelemben részesülne^ az alábbi feltételek mellett. 2. czikk. Helyi származás megjelölésére szolgáló közös védjegyek gyanánt az árukon való alka'mazásra szánt oly ábrás jelvények tekintendők, melyeknek czélja kifejezésre juttatni, hogy az áru valamely meghatározott helységben, valamely meghatározott vidéken és egy meghatározott ország-ban készült.» A brüsszeli konferenczián a berni iroda tervezetét elejtették, helyébe •egy albizottság a következő szöveget mutatta be : • A kollektív védjegyek, a mennyiben származási országukban oltalom alatt állanak, épen ugy részesülnek védelemben, mint az individuális védjegyek. Mindazonáltal ez az oltalom csak addig terjedhet, a meddig azt az egyes országok törvényhozása megengedi.» E szövegben a kormányok képviselői megállapodni nem tudtak. Egyesek a második bekezdésben elvi ellentmondást láttak az első bekezdéssel szemben, mások pedig arra hivatkozva, hogy saját törvényeik a kollektív védjegyet nem ismerik, ahhoz feltétlenül ragaszkodtak. Az 1900. évi második brüsszeli konferenczia elé a berni iroda ismételten előterjesztette tervezetét, de a felette való határozathozaialra sor nem került, mert a konferenczia csak oly kérdések felett határozott, melyek előzőleg diplomácziai megbeszélések tárgyát képezték. Legújabban a Washingtonban 1911 július hó 2-án megtartott konferenczia foglalkozott a kérdéssel. Elfogadott egy szövegezést, mely mint yb. czikk szerepel és a következőképen szól : «A szerződő országok kötelezik magukat, hogy olyan testületeknek védjegyeit, mely testületeknek fennállása a származási ország törvényeivel nem ellenkezik, lajstromozni és