Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - Tanulmányok a jogügyletről. (I. Módszertani bevezetés. Irta: Dr. Hebelt Ede eperjesi jogakadémiai tanár. Budapest Franklin-Társulat 1912. 309 oldal. Ara 7 korona) [könyvismertetés]

222 IRODALOM. Ha a szocziologiai módszer csak ezt akarja, nem akad komolyan gondolkodó, ki annak czéljait ne helyeselné. Ugy tetszik azonban, hogy ma, az első küzdelem túlzó hevében többre tör. Az eddigi egész dogmatikát le akarja rontani és helyébe valami ujat akar tenni. Ha ezt az uj X-et látnók, ugy állást foglalhatnánk akár mellette, akár ellene. Egyelőre azonban a szocziologiai módszer a felette hasznos kritikán tul nem jutott, az alkotásba nem tudott még belenőni. Erre vonatkozó czéljait és a czélokhoz vezető utak irányát ez idő szerint még nem mutatja. Hebelt ezekre az irányokra figyelmeztet, azonban egyelőre persze csak mintegy sejtelemszerüen. Első tanulmányának két érdeme elvitathatatlan. Az egyik, hogy a dogmatika és a szocziologia között áthidalni mer. A másik, hogy könyvének minden egyes érvével bizonyítja, hogy a dogmatika és a szocziologia a régóta folyó módszerharcznak csak modern neve. Hebelt könyve után aligha lehet kétségünk, hogy a teorémákat és a praxist szerfelett egyoldalúan imádók örök ellentéte támadt fel újra napjainkban. Korunknak megfelelő fegyverzettel bár, mégis a való élet és a papirosvilág dicsőitői csapnak össze, akár csak az előző századokban. És a harcz vége ép oly compromissum lesz, mint már annyiszor volt. Másodu tanulmányában foglalkozik szerzőnk a jogügylet szerepével a jogtudományban. Fel meri vetni azt a szerfelett nehéz kérdést, melybe Schlossmann belebukott, vajon van-e szükségünk a jogügylet fogalmára és vajon ez a fogalom azon az uton, a melyen eddig megközelítették, egyáltalán elérhető-e f Az ismertetés és kritika mértékét messze meghaladná annak az ellenkérdésnek feltétele, hogy erre ma nálunk szükség volt-e? Hebelt a jogügylet fogalmához gyakorlati szempontból akar közeledni annak megállapithatása végett, hogy az ügyleti tényálláshoz mily jogszabályok fűződnek. Ezt pedig ugy véli elérhetőnek, ha minden egyes ügyleti tényállás-tipushoz hozzá próbálja illeszteni az összes ügyleti következményeket. Bizonyos circulus vitiosus itt el nem kerülhető, mert hiszen mindkettő bizonytalan, a jogi következmények is, melyek valamennyi ügyletfajhoz fűződnek, a tényállások is, melyek az ügyletekre jellemző jogi következményekkel és csak azokkal járnak. Hebelt e tanulmányában inkább a kérdés mellett marad és azt külföldi és hazai irodalmi előzőinek nálunk szokatlan figyelembe vétele mellett taglalja. Ha munkájában tovább halad, majd meglátja, hogy ma mennyire lehetetlen arra felelni. Egyelőre sem oly tényállást nem sikerült felfedezni, melyre valamennyi ügylethatás talál, sem oly ügylethatást, mely megannyi tényállásra változatlanul alkalmazható. Nem sikerült ez Hebeltnek se, mert az az empirika, a mii ő javasol, érzék szerint döntené el a joghatásokat, ez pedig még az a priorisztikus túlzásnál is veszedelmesebb. Hebelt — ugy látszik — az ügyleti érvénytelenségben látja azt a reagenst, mely a titkos ügyleti tényállást elárulja. Erre két aggályunk is van. Az egyik az: miféle krite-