Jogállam, 1913 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1913 / 3. szám - Dr. Darvai Dénes. A tárgyi jog bölcsészetének formális kérdései. I. kötet. Bevezetés és l. rész: A jogfogalma. (Budapest, 1913, Grill.) [könyvismertetés]

IRODALOM. 223 riu-m az, mely csak beteg és rendhagyó eseteiből ismerhető fel? A másik, hogy a betegség sem egyforma minden pácziensnél, mire példa a házasságkötés, a telekkönyvi ügylet, a peregyezség és a közönséges adásvételi szerződés semmisségének egymás mellé állítása. Hebelt könyve sok ellentmondásra ösztönöz, de szürke jogirodalmunkban valóságos öröm, hogy gondolkodó elmékkel is találkozunk. Csak azzal végezzük, mivel kezdtük: hadd következzék a folytatás! Dr. Darvai Dénes. A tárgyi jog bölcsészeiének formális kérdései. J. kötet. Bevezetés és l. rész: A jogfogalma. (Budapest, 1913, Grill.) A mii most megjelent I. kötete a tételes tárgyi jog fogalmát határozza meg. Gyakori jelenség, hogy a bölcselkedő nem ismeri fel tisztán a saját gondolkodása természetét, módszerét, illetőleg azt a kérdést, a melyre feleletet ád. Azt hiszi például, hogy azt a (logikailag nem létező) problémát oldotta meg, hogy valamely szónak mi az «igazi», mintegy abszolút értelme; holott a szó és fogaion kapcsolata alapjában mindig önkényes, s e kapcsolat csupán a fentjelzett relatív szempontok egyike vagy másika szerint vizsgálható. Avagy azt hiszi, hogy valamely fogalmat •egy meghatározott jelenségkör elemzése utján épített fel, holott a valóságban szabadon konstruálta azt. Ez a kettős félreismerés megtalálható a Darvai Dénes könyvében is, anélkül azonban, hogy ez a szerző által iényleg alkalmazott módszer helyességét és eredményeinek becsét érintené. A szerző lényegileg a szabad konstruálás módszerét alkalmazza s azt fejti ki, minő fogalmakat alkalmazzunk a szocziális normák osztályozásánál, minő összetett fogalmat használjunk kiindulópontul azok egy fontos csoportjának a kiválasztásánál, tanulmányozásánál s megismerésénél, s a «tételes tárgyi jog» kifejezés melyik fogalmat illeti meg. Szerző az általános szóhasználatot lehetőleg szem előtt tartva, olyan fogalmakat igyekszik szerkeszteni, a melyek köre lehető közel áll a közönségesen elfogadott fogalmakéhoz, csiszoltabb, szabatosabb tartalommal. Az «előirás» fogalmából indul ki, a mely szóval azt a jelenséget jelöli, hogy bizonyos cselekvések szükségesek, vagyis tendenczia irányul megvalósulásukra. Azt a távolabbi kategóriát, melybe az «előírás» tartozik, «eszmei objektivumnak» nevezi, jól jelezve ezzel, hogy az nem reális jelenség, de mégis önálló gondolati elem, mely énünktől függetlenül jelentkezik. Azt hiszem azonban, végeredményben termékenyebb, hasznavehetőbb s a közönséges szóhasználathoz közelebb álló lett volna az «előirás» szón (mint a jogszabály genus proximumán) azt az elvet, gondolatot érteni, a melynek tárgya a cselekvések szükségessége. A «szükségesség»-et pedig — objektív tendenczia helyett — indokoltabb volna az értékesség egy nemének felfogni, s így az «előírás»-t az értékítéletek közé sorozni.